Amíg egy makrogazdasági elemző arról ír, milyen hatása van a döntéshozók lépéseinek, most nekem is van egy szavazatom a monetáris politika alakításában. A Román Nemzeti Bank alapvető célja az árstabilitás elérése és megőrzése. Erre megvannak a maga eszközei, amelyek közül a legnagyobb sajtóvisszhangot rendszerint a kamatdöntések kapják, persze a monetáris eszköztár ennél jóval szélesebb körű.

A jegybank hatáskörébe tartozik még az árfolyam-politika kialakítása, a pénzkibocsátás, a bankszektor felügyelete. Az igazgatótanács ezeknek, a jogi keretek által meghatározott feladatoknak és céloknak a teljesítéséért dolgozik. Mindezek mellett a Román Nemzeti Bank szervezet is, így tanácstagként menedzsment kérdések is felmerülnek, ami számomra inkább újdonság, hiszen elemzőként korábban keveset foglalkoztam ilyenfajta kihívásokkal.

– Ön és csapata tavaly két nagy nemzetközi intézet díját is megkapták, Londonban és Barcelonában értékelték a legpontosabb makrogazdasági előrejelzéseit. A jegybank igazgatótanácsának tagjaként miként tudja hasznosítani, kamatoztatni a tapasztalatait? Befolyásolják-e ezek a döntéseit?

– A makrogazdasági elemzőként megszerzett tapasztalat sokat segít abban, hogy a munkámat jól tudjam végezni, a korábbi évek jó iskolának bizonyultak. Elkészítettük az előrejelzéseket, majd pedig megjelentek a tényadatok, és így össze lehetett mérni, hogy abból, amit vártunk, mi valósult meg. A Román Nemzeti Banknál több igazgatóság dolgozik az előrejelzéseken, az én tapasztalatom megkönnyíti a kommunikációt, így sikerül hamarabb átlátni a számokat.

– Mint Ön is említette, a jegybanknak a monetáris- és devizapolitika kialakítása és megvalósítása az egyik feladata. Hogyan látja belülről, mekkora súlya van a jegybanknak a romániai gazdaság stabilizálásában?

– A Román Nemzeti Bank a hazai gazdaság egyik fontos alappillére volt az elmúlt évtizedek folyamán, azért dolgozunk, hogy ez továbbra is így legyen. Fontos szerepe van, de teljesen egyedül nem tudja stabilizálni a gazdaságot. Szükség van arra is, hogy a fiskális politika terén a döntéshozók a helyes lépéseket tegyék meg, figyeljenek a makrogazdasági egyensúlyokra.

– Aggódik a román államháztartás-hiány miatt? Az Európai Bizottság tavalyi előrejelzése 6,1 százalékos deficitet vetített előre. Meg lehet-e fékezni még, milyen intézkedésre van szükség? Ha mégis elszabadul, valóban katasztrofális következményei lehetnek?

– Abban bízom, hogy fokozatosan sikerül visszaállítani az államháztartás-hiányt egy fenntartható szintre. Ez most a legfontosabb kihívás. Romániában a legnagyobb kockázati tényező a költségvetési hiány, a második helyre pedig a külső környezetet tenném. Erre az évre a legvalószínűbb forgatókönyv Románia számára az, amit Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank elnöke korábban angolul úgy fogalmazott meg: „contain and gradual adjustment”. (Visszafogottság és fokozatos helyreállítás – szerk. megj.)

Bízom benne, hogy a választások után csendesebb időszak következik, több figyelmet lehet majd szentelni a nagy gazdasági kihívásokra.

– A bukaresti központi pénzintézet csökkentette tavaly az idei inflációs előrejelzését, 3,1 százalékos fogyasztóiár-indexre számít. Ez még benne van a kitűzött célsávban. Hogy érzi így az év elején, mekkora az inflációs nyomás, mire számíthatunk?

– Az infláció mértéke tavaly decemberben 4 százalékon zárt, ami egy kevéssel a célsáv felett van. Az eddigi előrejelzéseink alapján arra számítok, hogy az év első felében ez jelentősen mérséklődni fog, az infláció visszatér a célsávba (2,5% +/– 1%).

2018-ban a vártnál magasabb inflációért sok egyedi tényező felelt, például a hatósági árak hirtelen emelkedése. Tavaly már a fundamentális inflációs faktorok adták meg az irányt. Az átlagosan 15 százalékos bérnövekedés erősítette a fogyasztást, ami pedig húzta magával az árakat. A másik oldalon a bérnövekedés magasabb költséget jelentett a vállalkozóknak, akik ennek egy részét átvitték a termékeik árába. Idéntől arra számítok, hogy a bérnövekedés üteme valamelyest lassul, az úgynevezett importált infláció pedig alacsony marad, ugyanis az eurozónában továbbra is gyenge lesz a gazdasági növekedés, ami mérsékelt szinten tartja az árakat.

Ha az árnyomás tovább erősödik az kedvezőtlen, ám ha az infláció mérséklődik, akkor az a jegybank feladatát is megkönnyíti. Mindezek mellett a nemzetközi helyzetet is figyelemmel kell követni, itt pedig azt látjuk, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, mind pedig az Európai Központi Bank nagyon alacsony kamatkörnyezetet tart fenn.

– Ön nemrég azt mondta egyik előadásában, sokkal fontosabb az euróhoz vezető út, mint maga az euró. Milyen reformokra van még szükség, milyen előnyei vagy hátrányai lehetnek az euróövezethez való csatlakozásnak?

– Véleményem szerint az euró nagyon jó cél Románia számára. A közös európai fizetőeszköz bevezetésének közvetlen előnyei között találjuk például azt, hogy megszűnik az árfolyamkockázat és várhatóan csökkennek a kamatok.

Sőt az euróhoz egyfajta mentalitásváltásra is szükség van a társadalom különböző szintjein, olyan értelemben, hogy bölcsebben tervezünk előre, a pénzügyeinket folyamatosan igyekezzünk rendben tartani. Ha belépünk az eurózónába, már nem lesz független monetáris politikánk. Például egy gyengébb árfolyam nem fogja tudni segíteni az exportőröket. Egy ilyen környezetben felértékelődik a fiskális politika szerepe, ugyanis csak ezen keresztül lehet a gazdasági ciklusokat kisimítani. Ez a jelenleginél jóval fegyelmezettebb adópolitikát feltételez.

A felkészülés, az euróhoz vezető út rendkívül fontos, hiszen Romániában akkor sikerült igazán jelentős strukturális reformokat véghezvinni, amikor az ország a NATO vagy éppen az európai uniós csatlakozásra készült. Az mindenkinek jó, ha olyan felkészült gazdaságunk lesz, amivel bátrabban be tudunk lépni az eurózónába. Ez olyan cél lehet, ami a romániai társadalmat, a politikai döntéshozókat összerázhatja, hogy pozitív irányba induljunk el közösen. Természetesen arra is figyelni kell, hogyan változik az eurózóna a következő időszakban, hiszen ez még nem egy befejezett projekt.

– Úgy tűnik, nehezen megvalósítható, hogy felkészülten csatlakozzunk, ha ilyen összetett változásokra van szükség. Ön bizakodó?

– Megvalósítható, ha dolgozunk érte. Gondoljunk vissza a 2000-es évek elejére. Akkor még az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az EU-s átlag mindössze 25 százalékát tette ki. Tavaly azonban ez az érték elérte a 65 százalékot. Ez igazán szép teljesítmény, még akkor is, ha az előrelépés a társadalomban sajnos nem homogén módon oszlik el. Nagyon extrém példával élve:

– A világgazdaság alakulásában idén mire kell figyelni? Van-e ok aggodalomra?

– Aggodalomra mindig van ok. Ezekben a hónapokban épp kiegyensúlyozottabbá vált a világgazdaság helyzete, de a kereskedelmi feszültségek bármikor kiújulhatnak, ezért továbbra is megfontoltságra intek mindenkit. 2017-ben a világgazdaság nagyon jól teljesített, akkor 3,8 százalékos volt a növekedés, aztán 2018-ban megjelentek az első gyengeségek, végül pedig az elmúlt évet már a nagy vezető gazdaságok szinkronizált lassulása jellemezte.

Az Amerikai Egyesült Államokban csökkent a növekedés üteme, az eurózóna gyengélkedett, Kínában szintén lanyhult a konjunktúra. Ebben az általános lassulásban az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború játszotta a fő szerepet. A decemberben előkészített, és januárban aláírt kereskedelmi egyezménnyel sikerült jegelni a világ két legnagyobb gazdasága közötti vámháborút, azonban a problémák gyökere nem oldódott meg.

A Brexit körüli bizonytalanságok szintén mérséklődtek a nagy-britanniai választásokat követően, mivel új megállapodást sikerült tető alá hozni. A gazdasági elemzők többsége szerint idén az Amerikai Egyesült Államokban további enyhe lassulás várható, az eurózónában a tavalyihoz hasonlóan lanyha lehet a növekedés, és Kínában is folytatódhat a mérsékelt lassulás.

Ugyanakkor, ahogy a gazdasági ciklusban haladunk előre, egy recesszió valószínűsége természetes módon növekszik, ezért jobb lehet óvatosnak lenni.