– hívta fel a figyelmet a szakember. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy egy tömbház esetében közös felületről van szó, az igényesebb megoldást jelentő zöldtető pedig idővel egyre több gondozást igényel. Guttmann hangsúlyozta: számos kertészeti tényezővel kellene foglalkozni, például több odafigyelést igényelne a csapadék elfolyatása, hiszen a csatornarendszerek most is sokszor eldugulnak a befújt falevelek, por miatt, így el lehet képzelni, hogy egy zöldtető mennyivel komolyabb gondozást igényelne.

– magyarázta az építész. Számolni kell például azzal, hogy egy zöldövezet vastagabb réteget jelent, mint a hagyományos tetőzet, és ezt összhangba kell hozni a meglévő infrastruktúrával is, így például meg kell tervezni, hogy a lépcsőházból, padlásról miként jutunk a zöldtetőre, de mindez persze utólag is kialakítható. Kérdés, hogy ez a csatlakozás funkcionálisan mennyire hatékony, mennyire tudja kihasználni az épület.

A szakember kifejtette: mindenekelőtt át kell nézni az épület teljes statikai vázát, és a szakvélemény alapján megbecsülni a pluszterhet, így kiderül, hogy az ingatlan megbírja-e a pluszsúlyt vagy meg kell erősíteni a statikai vázat. Elképzelhető, hogy a gépészet terén is módosításra van szükség, például a csapadékvíz-elvezető rendszerben, és azt is meg kell vizsgálni, hogy elegendő-e a természet adta mennyiség vagy mesterséges öntözés szükséges.

Pluszmunkával jár

Guttmann Szabolcs maga is tervezett zöldtetőt a nagyszebeni Thália – volt barokk – színház felújításánál, de a tulajdonos végül megriadt a gondozással járó plusztehertől, ezért a terv nem valósult meg. „Itt az új szárnyak mind terasztetősek, hogy ne versengjenek a barokktetős főszárnnyal, tíz év után pedig szükségessé vált a felújítás. Akkor ajánlottuk ezt a zöldtetős megoldást, mert ez bizonyos fokig a hőszigetelést is pótolná, és nem utolsósorban jobban illeszkedne ebben a táji viszonyokhoz is” – fejtette ki.

Guttmann Szabolcs egyébként a terasztetők esetében a visszafogottságra törekedett, és azt is figyelembe vette, hogy ezekre a helyszínekre többnyire azok mennek fel, akik ott dolgoznak, közönségbejárás legfeljebb a koncertek szünetében lenne, tehát arra lehetett számítani, hogy egyhamar nem tapossák ki a növényeket. A tulajdonos végül kőre cserélte, mert azt egyszerűbb karbantartani, másfelől most azért is előnyösebb, mert ott lehet előadásokat, kisebb koncerteket is tartani – idézte fel Guttmann Szabolcs, aki korábban Nagyszeben főépítésze volt.

Sokat tárgyaltak a kolozsvári Szent Mihály-templomról is, hogy bizonyos helyeken a kő vagy a fű lenne az ideális. „Az építészeti és urbanisztikai koncepciónak alávetve fontos az a kérdés, hogy mire akarjuk használni az adott területet” – hangsúlyozta a szakember.

Eseményközpontú, tehát lehetetlenség lett volna megtartani a parkot és a füvet, mert akkor az események hátterében valami más épület jelenik meg, és valami más szimbolizálná Kolozsvárt. Ilyen egyszerűen változhat egy járófelület szimbolikája az épület, a várostér kialakításában.

„Magaslati” turisztikai látványosság

Mindig több szemszögből kell megvizsgálni, hogy hol előnyös, ha egy kis zöldfelületet vissza tudunk varázsolni az aszfaltozott városba. Ezt az ötödik, silány homlokzatot a modernizmus úgy alakította ki, hogy csak a funkcionalitásra gondolt, és a legolcsóbb, nem bejárható terasztetőkkel „rendezte le” a tömbházak legmagasabb pontját. A városok egyébként akár közpénzt is fordíthatnának ilyen jellegű beruházásokra, illetve urbanisztikai döntésekkel segíthetnék az ez irányú karbantartási munkálatokat.

„Ehhez biztosítani kell a nyitott tornyokat, hogy a turisták felmehessenek, szétnézhessenek, és rácsodálkozzanak erre a látványos egységre. Kolozsváron is egy-két éven belül megnyílik a Szent Mihály-templom tornya, de onnan már a központ is kérdőjeles képet mutat, hiszen a századfordulón sok bádogfedelet használtak, aztán terasztetős megoldásokat is látunk, és rengeteg tűzfalat” – vázolta a „magaslati” helyzetet az építész.

A növénnyel beültetett tetőzetek ehhez képest hasznosak lennének, látványosak, és nem mellékesen a levegőminőségen is javítanának.

Akár egy új rendelkezés formájában, mint amikor a történelem során egyszer csak azt mondták, hogy mostantól ezt a típusú cserepet használhatod, mert ez elégíti ki a kor igényeit. Például Szebenben mai napig mereven betartják azt, hogy pikkelycserepes háztetők legyenek, hogy egységes képet adjon a belváros. De olyan településen, ahol már száz éve más és más tetőt használtak, körül kell nézni, milyen típusú bádogtetők vannak, hogy az mondjuk ne csillogjon, hanem legyen matt, és így akár együtt lehetne használni a zöldtetős megoldással” – vázolta fel Guttmann Szabolcs.

Ez esetben szükséges, hogy építkezési engedély fémjelezze azt, hogy miután megvalósították a zöldtetőt, ez az épület már jobb kategóriába tartozik, egy kortárs energetikai megoldásban részesült” – magyarázta az építész.

Az esztétikán túl

Egy zöldtetőnél az is lényeges szempont lehet, hogy pótolja az épület által elvett zöldfelületet, ugyanakkor a vízgazdálkodási kritérium sem mellékes, hiszen egy ilyen felület hosszabb ideig tartalékolja a nedvességet, ami vissza is vezethető a környezetbe, miközben a hagyományos tetőről a csapadék egyszerűen lefolyik a csatornán – hívta fel a figyelmet Simpf Rajmond tájépítész. Rajmond a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának kertészmérnöki szakán végzett, négy éve dolgozik tájépítészként Budapesten, és maga is tervezett már zöldtetőket.

– magyarázta a szakember. „A környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve Budapesten sok irodaházat már eleve így építenek, mintegy nyolcvan százalékukat már úgy tervezik meg, hogy a tetőn zöld növényzetet alakítanak ki. Az itt élő, irodaházban dolgozó emberek kevés zöldterületet látnak, így a zöldtető azt az érzést kelti bennük, hogy közelebb vannak a természethez” – tudtuk meg.

Míg előbbinél a kertet az aktív használati igényekhez formáljuk, az extenzívnél a helyi ökológiai adottságok figyelembevételével alakítjuk ki a vegetációt, itt elsősorban a növényzet a lényeg, és nem aktív használatra tervezik. A rétegvastagságtól függ, hogy milyen a termőközeg, ami hasznosítható, ez a tervezéstől függ, és még az elején dönteni kell, hogy aktívan vagy passzívan akarjuk-e használni – magyarázza a tájépítész.

Ha a passzív mellett voksolunk, vékonyabb lesz a termőközeg, ez kisebb súlyt jelent, és erre pozsgás, azaz szárazságtűrő növényeket szoktak telepíteni, ez nem is igényel akkora gondozást. Csak ültetéskor kell alaposabban foglalkozni velük, amíg be nem gyökereznek, „amíg be nem áll a kert”, ez intenzív locsolást jelent pár hónapig, egy évig.

„Van arra példa Magyarországon, hogy magánszemélyek is kifejezetten zöldtetőt kértek, és így terveztették meg az épületet. A legújabb zöldtetőket úgy alakítják ki, mint egyfajta tartályt.

Ebben tároljuk a vizet, a tárolt víz pedig párologtatás útján visszakerül a felső részbe, a növényekhez, amelyek így táplálkoznak. Visszaforgatásos, önellátó rendszernek nevezzük, többletcsapadék esetén pedig van egy elfolyó rendszer, ami a csatornába vezeti a vizet, de bizonyos mennyiségű csapadék megtartására is alkalmas, ami a tető felmelegedése esetén ismét párologni kezd”– részletezte a zöldtető „életét” a szakember.

„Nem létező téma” Romániában

Romániában egyelőre sajnos semmiféle ösztönző rendszer, határozat, program, stratégia nem létezik a zöldtetők kialakítására vonatkozóan. „Ez egy nem létező téma, legfeljebb önkéntes alapon bevállalt projektként érvényesülhet” – fogalmazott kiadványunknak Korodi Attila Hargita megyei parlamenti képviselő, volt környezetvédelmi miniszter. Mint megtudtuk,

Ezt például szigeteléssel, a fűtésrendszer átalakításával, a tetőszerkezet feljavításával lehet elérni, és igazolni, hogy az adott beruházásoktól az épület valóban hatékonyabbá vált energetikai szempontból.
Hőháztartás szempontjából sokat jelenthet a zöldtető, de Korodi elmondása szerint a témával külön nem foglalkoztak, hiszen figyelembe véve, hogy az építkezésekkel kapcsolatban olyan „alapszükségletek” vannak napirenden, mint a lakhatóság vagy az irodaház-fejlesztések, a növényzettel beültetett tetőzetek marginális témának számítanak.

Az európai normák szerint egyébként az egy főre eső zöldövezetnek 26 négyzetméternek kell lennie, ráadásul ez a hazai szabályozásban is szerepel. A törvényes keret azonban nem tér ki az épületek tetején lévő zöld felületekre, kifejezetten az alapfelületekre vonatkozik. Korodi Attila rámutatott: a környezetvédelmi minisztérium sajnos nem is igazán figyel erre a kérdésre, korábban ugyan voltak zöldövezetesítési programok, sok településen pedig eleget is tesznek az előírásoknak, de a nagyvárosi agglomerációkban messzemenően nem teljesülnek ezek a számok, és ez komoly gondot jelent.

„Nem tekinti prioritásnak a szaktárca, pedig a légszennyezés szempontjából ez az egyik legfontosabb kérdés. A városok folyamatosan terjeszkednek, állandóan külterületek minősülnek át belterületekké, az arányokat viszont meg kell tartani. Fontos, hogy egy zöldövezet hasznosítása miként történik: egy erdős vidéken fekvő, közepes méretű városnál ez kevesebb gondot jelent, de a nagyvárosokban, ahol gyorsan történik a település terjeszkedése, meghatározó” – hívta fel a figyelmet Korodi Attila.