Mint meséli, az 1980-as években is felmerült néhány ház lebontásának és tiszteknek szánt panelek építésének gondolata, azonban a környékbeli lakók felháborodása meghiúsította az illetékesek szakmaiatlan tervét. Nem volt könnyű, és jókora bátorság kellett ahhoz, hogy abban a korszakban valaki szembeszálljon a párttal. Viszont a demokráciában, ahol már csak a pénz számít, mint kiderült, szinte lehetetlen jobb belátásra bírni a hatóságokat.

Nem Szép István az egyetlen lakó, aki nem tudott a tervről. A majdani tömbházak közvetlen szomszédságában álló, csodálatos szecessziós ház tulajdonosa, Burghardt Judith is későn szerzett erről tudomást. Mint mondja, amint meghallotta, mire készülnek a beruházók, azonnal felkereste a város főépítészét. „Egy keddi napon toppantam be Daniela Miheţhez, aki éppen fogadónapot tartott, és azt mondta, ő nem tud semmiről semmit. Rá két napra, csütörtökön a kerítésem túlsó oldalán már az új tulajdonosokkal csevegett” – meséli a Papiu 13. szám alatt lakó tőszomszéd.

Burghardt doktornő nem az egyedüli, aki becsapva érzi magát.

– fakad ki lapunknak Körtesi Katalin, aki születése óta az 5. szám alatt lakik. Mint mondja, az ő udvarára fognak a leginkább belátni a majdani épületek tulajdonosai. „Nem vagy önző, részemről építsen más is, de miért kell ezt a kis zöldet innen, a város szívéből felszámolni? Még hány és hány katasztrófára van szükség ahhoz, hogy megértsük: a természetet nem szabad bántani!” – érvel a több mint hat évtizede a Kálvária utcában lakó nő.

Daniela Miheţ szerint ugyanakkor ez nem kötelező.

Háromszor visszadobva, aztán egyből elfogadva

Jóval azelőtt, hogy felmerült volna a tömbházépítés gondolata, Burghardt Judith számtalanszor fordult az illetékes hatóságokhoz a forgalom mérséklését kérvényezve. Bár elismerték, hogy kérése jogos, a válasz minden egyes esetben ugyanaz volt: semmit nem lehet tenni a forgalom csökkentése érdekében. Az 1948 óta a Papiu nevet viselő Kálvária utca ugyanis két városrészt köt össze. A több tízezer lakóval rendelkező Tudor negyedből itt kelnek át a hegyen azok, akik a kórházakhoz, az orvosi egyetemre, a temetőkhöz, a Várba, a közbeszédben Bulevárdnak nevezett Vársétányra, a Víkendtelepre, a Somostetőre vagy az Unirii negyedbe szeretnének eljutni. De a Segesvár, Szováta, illetve Nyárádszereda irányából érkező kisautós tranzitforgalom is itt halad át, Szászrégen és részben a Mezőség irányába.

A szűk, mindössze kétsávos úton sem parkolni, sem megállni nem lehet, de még egy udvarba vagy garázsba bekanyarodni is komoly feladatot jelent.

– próbálja érzékeltetni a helyzet fonákságát a nyugalmazott fogorvosnő.

„Fontos megőrizni a környék jellegét és a város tüdejét, annál is inkább, mivel védett övezetről van szó. A gond az, hogy beindult a lavina: ha a törvényesség látszata alatt ma engedélyt adunk valamiféle furcsaságra, holnap bele kell egyeznünk egy következőbe is. És így, lépésről lépésre, fel lehet számolni a város építészeti örökségét. Ugyanis egy ideje Marosvásárhelyen bármire meg lehet szerezni az építkezési engedélyt” – állítja a műépítész.

Azt már nevük elhallgatását kérő vállalkozóktól tudjuk, hogy ha az ember élelmes, és tudja, kihez és hogyan kell „benyitni”, előbb-utóbb engedéllyel tér ki onnan. A „bármire” célozva, Keresztes egy konkrét példával is szolgál: ez a főtér kakukktojásának számító üvegpalota. Amint a Krónika is beszámolt róla,

A főtéri, illetve a Papiu-gimnázium környéki ingatlanok közt az az összefüggés, hogy a tervet ugyanaz a szakember, Cristian Hanusz készítette, aki értesüléseink szerint a Kálvária-projektben nemcsak tervezőként, hanem befektetőként is jelen van. Lapunk elsősorban arra lett volna kíváncsi, hogy néhány panelért műépítészként nem sajnál egy újabb szecessziós házat feláldozni, a szakember viszont nem volt hajlandó válaszolni. Mint ahogyan a többi kérdésünkre sem. Mindössze annyit mondott, hogy a társasházak alatt parkoló gépkocsik nem fogják zavarni a forgalmat, de különben is, minden egyes engedélyt beszereztek.

Egy aláírás mindenképpen hiányzik az iratcsomóról: ezt Soós Zoltán polgármesternek kell megadnia. Ha ez a szignó is rákerül az engedélyre, az építő nekiláthat a bontásnak, a szomszédok meg minden bizonnyal a pereskedésnek.