A lapunk által az idei érettségi kapcsán megszólaltatott Péter László szociológus szerint ekkora sikertelenségi ráta mellett ismét nyilvánvalóvá vált, hogy ez semmiképpen sem írható kizárólag a demotivált diákok számlájára.

– fejtette ki a Krónika megkeresésére a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Sejtése szerint ez a jövőben is így marad, a kérdés fokozatosan lekerül a napirendről, nem készül majd átfogó oktatáspolitikai stratégia, nem lesznek látványos infrastrukturális beruházások, s a tanügy továbbra is alulfinanszírozott marad, emiatt az eredmények alig javulnak, esetleg jövő ilyenkor újra előkerül a téma.

Szerteágazó okok

Jogosan felmerül a kérdés, hogy melyek a jelenség mögöttes okai. Mit jelentenek a számok? A szociológus kifejtette, az évek során az érdekelt felek többször megnevezték az okok jelentős részét: az iskolarendszer átfogó szerkezeti átalakításának elmaradását, a hatékonyságot biztosító koncepció hiányát, a túlpolitizáltságot, a tanári szakma alacsony presztízsét, a nem megfelelő jövedelmek rendszerét, az előző politikai rendszerből átöröklött intézményrendszert, az iskolai curriculum problémáit („érthetetlen” témák, túl sok tananyag, túl részletes számonkérés, sokszor ósdi nyelvezet). De ide sorolható a diákok demotiváltsága, az oktatás általános minősége, a tananyag és a társadalmi realitások, valamint a munkaerő-piaci elvárások közötti gyökeres eltérés is.

„Ezek meglátásom szerint is mind valós okok, amelyek nagyban hozzájárulnak az oktatási rendszer egészének zavaraihoz. A zavarok tünetei között nem csupán a rossz érettségi átlagokat találjuk, hanem a sorozatos rossz PISA eredményeket, valamint azt is, miszerint Románia felnőtt lakosságának több mint harmada funkcionális analfabéta (40 százalék, 2018, EU-vizsgálat)” – mutatott rá Péter László. A fenti képet azzal egészítette ki, hogy az okok túlmutatnak az oktatási rendszer specifikus belső problémáin.

– fogalmazott a kolozsvári egyetemi oktató.

Állandó kiszámíthatatlanság, fontos tényező a család

A szociológus arra is kitért, meglátása szerint Romániában az oktatás nem stratégiai ágazat a politikum számára, az oktatásra, kutatásra szánt összegek elégtelenek, olykor még a törvénybe foglalt forrásokat sem biztosítják. „A politikai indokból történő oktatási reformok soha nem voltak átfogóak s lényegiek, ami a rendszer számára állandó bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot, az előrelátás hiányát eredményezte, holott ez mindenféle tervezés előfeltétele. Beszédes, hogy sok esetben a már megkezdett tanév elején változott az érettségi szabályzat, a számon kérhető témasor. Ez természetesen a rendszer minőségére és hatékonyságára is nagyban kihat” – mutatott rá a szakember. Hozzátette, mindezek mellett

„Sok esetben a család és az iskola között egy a diákok által is érzékelhető, sőt otthon nyíltan tematizált feszültség-konfliktus van, ami mindenképpen rontja a mért iskolai teljesítményt. Itt az »iskola semmire sem jó«, »semmi hasznosat nem nyújt« típusú attitűdökre gondolok. Ha a kortárs csoport – a diákok maguk között – iskolával szembeni ellenszenvét megerősíti és az iskolai kudarcok kizárólagos okaként tekint rá, akkor sajnos majdnem borítékolható, hogy a diákok a potenciáljukhoz képest alul fognak teljesíteni” – fejtette ki Péter László.

„Az internetes keresők miatt az emberek jó része azonosnak tekinti a tudást a véleménnyel. Szubjektív véleményünk lehet, de speciális tudásra csak megfeszített tanulás révén tehetünk szert. Ez a magatartás erodálja a diákok tanulásba vetett hitét, csökkenti a motivációt, végső soron hozzájárul a rossz vizsgaeredményekhez” – vélekedett a szociológus. Meglátása szerint a képet tovább árnyalja, hogy a mai diákgenerációk úgynevezett digitális bennszülöttek, habituálisan (megszokott módon – szerk. megj.) használnak digitális eszközöket, ami nem csupán rontja a szövegértést és az információk alkalmazását, hanem a mai posztmodern, globalizált világra jellemző „mozaik-kultúrát” teremtett. „Ez durván azt jelenti, hogy az információk, tudások nem állnak össze konkrét logikai gerincre épülő egységes egésszé, hanem egymás mellett vannak, amik között sokszor nincs is kapcsolat. Nos, az érettségi vizsga menete-lényege egy másik kultúra-paradigmában működik, a már meghaladott modern társadalomra jellemző enciklopédikus kultúra modelljére. Tehát a vizsga logikája más, mint a Z generáció mindennapos gondolkodásmódja, amiben a mobil eszközök egyfajta intellektuális meghosszabbításként működnek: a vizsgán persze ezeket nem lehet használni, tehát a diákok jogosan érzik magukat „meztelennek” a próbákon” – mutatott rá a szakember.

Növekvő egyenetlenségek

A szociológus kérdésünkre kitért arra is, hogy a számok nem mondanak el mindent:

„A hierarchia csúcsán álló úgynevezett mágnesiskolák, cinikusabb szülői szlengben nagyvárosi, központban lévő »versenyistállók« állnak, ahol a vizsgázók túlnyomó többsége nem csupán nagy jegyekkel sikeres, hanem gond nélkül tanul tovább hazai vagy akár nyugati elitegyetemeken. Miközben vidéken, rendszerint szakiskolákban »harmadik világbeli« állapotok uralkodnak: nulla siker-rátával, apatikus tanár-diák sorsközösséggel... Ez utóbbiak sorsa azonnal átgondolandó, működésük további értelme erősen kérdéses. Magyarán, a nagy belső egyenlőtlenségek további kérdéseket vetnek fel: a korrekt oktatáshoz való hozzáférés, az iskolai igazságosság és méltányosság kérdéseit” – fejtette ki a szociológus.

Anyagilag is veszít, aki nem tud jól románul

Évek óta közismert, hogy a magyar diákok eredményét leginkább a román nyelv és irodalom vizsga rontja. „Nyelvet az iskolában nem lehet megtanulni. Ott sajnos ebben a jelenlegi fennállásban legjobb esetben az alapokat lehet elsajátítani. Speciális programokat kell indítani, mert a román nyelv ismeretének a hiánya a munkaerőpiacon egyértelmű hátránnyal jár: aki nem tud jól románul, átlagosan 200 euróval keres havonta kevesebbet” – fejtette ki Péter László. Hozzátette, sok esetben a nyelvtanuláshoz attitűdváltozásra van szükség, de elmaradhatatlanok az olyan programok, mint román nyelvterületen való táborozás, más környezetben való szemtől-szembeni interakciók. „A magyar közösség nem engedheti meg azt a luxust, hogy e tekintetben megvárja a rendszer hatékonyságának a javulását. Ahogy azt sem engedhetik meg maguknak a mai diákok, hogy elhitessék magukkal: a diplomá(k)ra amúgy sincs szükségük. A gazdaságot egyre inkább a kreatív iparágak és a kutatói-fejlesztői szektor dominálja, a közeljövőt a magas hozzáadott értékű, »tudásintenzív« munkahelyek jelentik az automatizálás, a robotizáció, valamint a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia rohamosan terjeszkedő világában” – mondta a Krónikának a szakember. Az egyetemi oktató úgy összegzett: a magyar közösség számára stratégiai fontosságú, hogy alkalmazkodjon ezekhez a kihívásokhoz, és ezt kizárólag tudás révén lehet biztosítani. Ezért is fontos számára az oktatás minél előbbi korszerűsítése és a mentalitásváltás.