Tartani tudják a feszes tempót Kolozsvár ékessége, a Szent Mihály-templom felújítása során

Pap Melinda 2019. október 10., 08:13 utolsó módosítás: 2019. október 10., 12:29

Jelentős szakmai kihívást jelent a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálása – állítják a szakemberek, akik az eddigi munkálatok során a külső kőfaragványoknál és a belső boltozatnál is rosszabb állapotokat találtak, mint amire számítottak. Kellemes meglepetésben is részük volt: a déli homlokzaton egy napóra lenyomata, a belső falfelületen, a nyugati bejárat közelében kisebb falképtöredékek kerültek elő.

Fotó: Pap Melinda

A hívek előtt is bezárták a szeptember 29-i búcsút követően Kolozsvár Főterének ékességét, a külső és belső restaurálási folyamaton áteső Szent Mihály római katolikus templomot. Ez a lépés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy tartani tudják a feszes ütemtervet a több mint egy évvel ezelőtt elkezdődött felújítási és restaurálási munkálatok során.

A felújítási folyamat felügyeletével megbízott csapat – Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes, Márton Judit műemlékvédő szakmérnök, a felújítás szakmai felügyelője és Ilyés Szabolcs, a Regio Consult cég igazgatója – a Krónika érdeklődésére közölte: céljuk, hogy a pályázatban meghatározott időre, 2021 végére befejeződjenek a munkálatok.

Nem kis feladat elé állítja a szakembereket a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálása
Hamarosan elkezdődhet a kolozsvári Szent Mihály-templom uniós alapokból történő külső-belső restaurálása, a nagy volumenű munkálat nem kis feladat elé állítja a szakembereket. Veres Stelian plébániai kormányzó a Krónikának elmondta, a kivitelező álláspontjától függ, hogy a teljes felújítás időtartamára bezárj&a

„A templom bezárása a munkavédelmi szabályoknak megfelelően szükséges lépés, ugyanakkor nagyban hozzájárul, hogy a feszes ütemtervet sikerüljön tartani a megvalósítás során.

Bízunk benne, hogy a felújítás után Kolozsvár múltjához és jelenéhez méltó templomot vehetnek birtokukba a hívek, a turisták és a Kárpát-medencei magyarok”

– hangsúlyozták a Krónikának az egyház képviselői.

A kincses város ékességének, és egyben Erdély egyik legjelentősebb műemlék templomának a restaurálási munkálatai több mint egy éve kezdődtek el. A Regionális Operatív Program (POR) keretében megvalósuló beruházás támogatási szerződését két évvel ezelőtt írta alá az azóta elhunyt Kovács Sándor plébános-esperes az északnyugati regionális fejlesztési ügynökséggel.

Eszerint a műemlék helyreállítása közel 5 millió euróból, 22 millió lejből valósul meg, amiből 18 millió lej a vissza nem térítendő uniós finanszírozás.

A szerződés értelmében a kivitelező szegedi Kész Zrt.-nek négy év alatt kell elkészülnie a nagy volumenű munkával, de a plébánia képviselői azt szeretnék, ha 2021 decemberére megújulna az istenháza.

Elkészült a tetőzet, szépül a Szent Mihály-szobor

A restaurálási folyamat az ütemtervnek megfelelően halad, nagy előrelépés, hogy a tetőzet felújítását sikerült befejezni, amit tavaly ilyenkor maguk a tervezők sem gondoltak volna. Veres Stelian espereshelyettes a Krónikának elmondta, a kőrestaurálási munkálatokra káros hatással van ugyan az építkezésben tapasztalt munkaerőhiány, de ezek is az ütemterv szerint haladnak.

A tetőszerkezet megerősítése és a cserepek átforgatása elkészült. A műemléki hatóság kérésére a régi cserepeket megőrizve fedtük újra a templomot”

– részletezte lapunknak a felújítás jelenlegi szakaszait Márton Judit műemlékvédelmi szakmérnök, aki a plébánia részéről felügyeli szakmailag a munkálatok menetét. Elmondta: hamarosan a huszártorony munkálatai következnek, és a homlokzat felújításával párhuzamosan az ereszcsatornákat is felszerelik.

{K3}

A külső kőrestaurálási munkálatok is újabb szakaszba értek: eddig elkészült az északi homlokzatnál a toronytól nyugatra eső rész, míg a déli homlokzaton a déli kaputól nyugatra eső részek – augusztusban le is bontották az állványokat.

Jelenleg a nyugati homlokzat kőrestaurálási munkálatai zajlanak – ez a leggazdagabban díszített része a templomnak, itt található a legtöbb kőfaragvány, és a templom egyik legjelentősebb ékessége, a jelenleg főbejáratként használt nyugati kapu a Szent Mihály-szoborral.

Az elmúlt hónapban a déli homlokzatnak is újabb szakaszát vették körbe az állványok, itt a falszerkezetben lévő repedések kezelésének az előkészítése folyik.

Szükség volt a templom bezárására

A külső munkálatokkal párhuzamosan a templombelsőben is folyik a munka, itt a karzat alatti és fölötti boltozatoknak a megerősítése zajlik. „A Schleynig-kápolna freskóinak konzerválása elkészült, akárcsak a karzat és az első pillérpár közötti templomhajó rész (boltozatok, oldalfalak) megerősítése. Jelenleg ennek a résznek a meszelése van folyamatban. Amint a boltozatok kőbordáinak a konzerválása befejeződik, az állvány ezen a részen elbontásra kerül és a templombelsőben egy újabb résznek az állványozása következik” – részletezte Márton Judit.

Fotó: Pap Melinda

A szakember rámutatott, a szeptember 29-i Szent Mihály-búcsút követően

azért kellett bezárni a hívek előtt is a templombelsőt, mivel az újonnan felállványozásra kerülő résszel a templomhajóban nem marad megfelelő tér, hogy a liturgiákat méltó módon meg lehessen szervezni.

A belső munkálatok ideje alatt a szentmiséket a Szentháromság- (Piarista) templomban tartják, de a híveknek a Ferences templomban is lehetőségük van misét látogatni.

Korrigálták a korábbi hibákat

Márton Judit a munkálatok során tapasztalt meglepetésekről is beszámolt lapunknak. Elmondta, mivel a homlokzatok kőfaragványainak szemrevételezése és a boltozatok megismerése csak a templom felállványozása után vált lehetővé, ekkor derült ki, hogy a külső kőfaragványok sokkal rosszabb állapotban vannak, mint ahogyan lentről látható volt.

Nagymértékben voltak megrepedezve azok a részek, kőfaragványok, amiket az 50-es évek felújítása alkalmával cseréltek. Ezeknél is be kellett avatkozni, volt, ami cserére szorult”

– részletezte a műemlékvédő szakmérnök. A szakember szerint a támpillérek fölötti fiálékat (fiatornyokat) is cserélni kellett, mivel a korábbi felújítások rossz minőségű kőanyaggal történtek, a munkások nem tartották be a szálirányt és az elemek rögzítéséhez vascsapokat használtak, amik rozsdásodva szétfeszítették a kőelemeket.

Fotó: Pap Melinda

„A falfelületeknél a cementes fugák eltávolítása után derült ki, hogy a falszöveteknél is több helyen be kell avatkozni, volt, ahol a falazat újraszövése volt szükséges, máshol injektálni, mélyfugázni kellett” – részletezte az újabb beavatkozásokat az illetékes. Aki szerint

a templombelsőben a boltozatoknál, a karzat körüli részeknél vannak olyan boltszakaszok, ahol nagyobb mértékű beavatkozásra van szükség, mint az előrelátható volt.

Napóra és falképtöredék is előkerült

Kellemes meglepetésekben is részük volt a szakembereknek. A felújítás alatt derült ki például, hogy az utóbbi évszázadokban levéltárként használt helyiségnek korábban kapcsolata volt a templomhajóval. „Egy kis nyílás került elő, a falon pedig egy szerkezetnek a támasztási, felfüggesztési pontjai, valamint a vakolaton festett színlenyomatok láthatóak. Emődi Tamás építész szerint

a Schleynig-kápolna fölötti teremből ezen a nyíláson lehetett kijutni a templomhajóba, a falra felfüggesztett falszerkezethez, ahol valószínűleg orgona volt korábban elhelyezve”

– avatott be a részletekbe Márton Judit. A restaurálási folyamat szakmai felügyelője arról is beszámolt, hogy a nyugati bejárat közelében lévő belső falfelületen kisebb falképtöredékek is előkerültek: egy kisméretű angyalábrázolás, valamint a déli homlokzaton egy napóra lenyomata.

„A déli oldalfalon lévő két csigalépcső elfalazásának időpontja ismeretlen számunkra. A délnyugati csigalépcső megnyitása és járhatóvá tétele a felújítás során élményszerűvé válik mindenki számára” – vetítette elő az újabb lépéseket a szakember.

Fotó: Pap Melinda

Maksay Ádám építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, a felújítási terv készítője korábban rámutatott: a kőrestaurálási munkálatok után nem kell olyan vakítóan fehér falfelületekre számítani, mint a pár éve felújított Farkas utcai református templom esetében, hiszen katolikus templomról lévén szó óvják a régi feliratokat, falfestményeket.

Erdély legmagasabb és második legnagyobb temploma A Szent Mihály-templom nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély egyik legjelentősebb műemlék épülete, egyben második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete-templom után. Kőtornya 76 méter – a kereszttel együtt 80 –, ez a legmagasabb erdélyi templomtorony. Építésének kezdeteire vonatkozóan nincsenek pontos adatok, a munkálatok befejezése az 1419–1437-es időszakra tehető. Az eredeti torony később, az 1511–1545 közötti időszakban épülhetett, bár kettőt terveztek, csak egy készült el. A templom jelenlegi, neogótikus tornya 1837 és 1859 között épült. A történelem folyamán a protestánsok, köztük az unitáriusok is használták, végül visszakerült a római katolikus egyházhoz. Számos történelmi esemény színhelye, falai között közel ötven országgyűlést tartottak, több erdélyi fejedelmet is itt iktattak be: Báthory Zsigmondot, Rákóczi Zsigmondot, Báthory Gábort és Bethlen Gábort. Itt szentelték erdélyi római katolikus püspökké Márton Áront, aki 1944. május 18-án itt mondta el híres beszédét is, amelyben fellépett a zsidóüldözés ellen.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat