Amint arról korábban beszámoltunk, az 1991/18-as földtörvényt módosító 2018/231-es jogszabály mintegy másfél évvel ezelőtt lépett érvénybe. Az RMDSZ azért tartotta fontosnak a földtörvény módosítását, mert egy-egy ingatlan tulajdonjogának megszerzése az elmúlt időszakban, főleg a visszaszolgáltatásokat követően, számos fejtörést és fölösleges adminisztrációs ügyintézést jelentett.

A honatyák által elfogadott törvény értelmében az érintettek sokkal kevesebb utánajárással telekkönyvezhetik jogos tulajdonukat – remélte a szavazás után Korodi Attila, a szövetség akkori alsóházi frakcióvezetője. Utólag kiderült, hogy a törvényt alkalmazni hivatott állami intézmények másként értelmezik a jogrendet.

Első akadály: a prefektúra

Az erdélyi és különösképpen székelyföldi megyékben uralkodó viszonyokat a legjobban talán a Maros megyei helyzet tükrözi. Itt (is) teljesen eredeti módon viszonyulnak a hatóságok a parlament által megalkotott jogrendhez:

Amikor Korodi Attilával és Sebestyén Csabával megalkotta a törvénymódosítást, Császár Károly Maros megyei szenátor úgy képzelte el, hogy ezáltal nemcsak az állampolgárok, hanem a földosztók munkáját is megkönnyíti, mintegy levéve a felelősségvállalás terhét a dossziékat elbíráló megyei bizottsági tagok válláról. „Azt szerettük volna, hogy ne ők értelmezgessék a szabályzatot jobbra-balra, hanem legyen minden a lehető legtisztábban leírva” – hangsúlyozta korábban Császár. Utólag viszont kiderült, hogy a prefektúrák keretében működő bizottságok még így sem hajlandók felelősséget vállalni.

A kormánymegbízott hivatala az időhúzás többféle módszerét alkalmazza; volt rá példa, hogy a megyei földosztó bizottság levélben olyan okiratot igényelt, amely már ott volt a dossziéban. A statisztikák szerint Maros megyében tízből kilenc igénylőt rosszhiszeműnek néznek, de mivel ezt lehetetlen a hozzájuk forduló állampolgárokra bizonyítani, inkább nem foglalnak állást.

Ha nem a prefektúra, a kataszteri hivatal

Az érintettek hamarosan azzal szembesültek, hogy a módosítás elfogadása után sem hárult el minden akadály a jogszabály alkalmazása előtt. A prefektúra helyébe belépett egy másik állami intézmény. „Most a kataszteri hivatalok kezdtek el kekeckedni. Mindenbe belekötnek, csakhogy akadályozzák a telekkönyvezést. Újabban azt kérik, hogy a régi telekkönyvbe legyen szó szerint is bevezetve, hogy az államosított földet kollektivizálták. Rendkívül elenyésző azon esetek száma, amikor beltelkek esetében ezt beírták. De attól a földet még elvették a jogos tulajdonosától! Válaszként a kataszteri törvény módosítására is kidolgoztunk és iktattunk egy javaslatot” – fejtette ki az ötletgazda RMDSZ-es politikus.

Császár Károly azt szeretné, hogy két-három év leforgása után az országban ne legyen olyan ház, amelynek udvarát valamilyen okból kifolyólag nem sikerült telekkönyveztetni. Kérdésünkre, hogy egy-egy hivatalnak vagy hivatali alkalmazottnak miért éri meg a törvénnyel szembemenni, a szenátor úgy vélekedett, hogy nem minden esetben feltételez szándékos kerékkötést. „Inkább azzal magyaráznám, hogy a tulajdonjog rendezése kényes ügy, és bármely jóváhagyás felelősséget ró az adott intézményre vagy személyre. A hivatalnokok egyre inkább félnek tulajdonjogi papírokat aláírni. Az utóbbi években sokukat meghurcolták, elítélték” – magyarázta a honatya.

Az is előfordult, hogy amikor már minden egyes kérdést sikerült tisztázni, az illetékesek a hivatalos dokumentumokban más formában szereplő keresztnevekbe kötöttek bele, holott köztudott, miként viszonyultak a kommunista rendszerben a román állam közalkalmazottai a magyar keresztnevekhez.

A módosítások egyike azt is elősegítené, hogy a tulajdonosok vagy azok örökösei a lakóházak és melléképületek alatti, valamint az ezekhez tartozó területek tulajdonjogát igazoló birtoklevelet igényelhessenek, és amennyiben nem áll rendelkezésre egyéb, a tulajdonjogot bizonyító okmány, bizonyítékként elfogadható a szomszédok nyilatkozata. Ugyanakkor a ház alatti és körüli területek telekkönyvezését is egyszerűsítené az új rendelkezés azokban az esetekben, amikor nincs telekkönyv, vagy a telekkönyvben a román állam szerepel tulajdonosként.

A parlament eredetileg a törvény­módosítás elfogadásakor a 2018. december 6-ai határidőt szabta a kérvények benyújtására, de bebizonyosodott, hogy a kitűzött időpont nem elégséges az igénylők számára, hogy beszerezhessék az igazoló iratokat a visszaigénylés érdekében. Ezért a honatyák utólag arról döntöttek, hogy egyáltalán ne legyen határideje a kérvények benyújtásának.