A további történet a Vele való életünk története, kezdve az apostoloktól, az első századok keresztényein át egészen napjainkig. Ma rajtunk a sor, a Vele való életünk történetén. Az Ő köztünk való élete teszi keresztény életünket értelmessé és ugyanakkor izgalmassá. A napokban egyik fiúnak születésnapjára írtam pár sort. Ezt válaszolta: „Jézust befogadtam az életembe, és akarom, hogy az életem legyen olyan, hogy tetszen Istennek.”

Amikor valaki befogadja Őt, annak egyszerre világosság gyúl a szívében, mert a valósággal találkozik, amely betölti az életét. Mindeddig a pillanatig lehet hosszú az út. Az apostolok sem mindjárt értették meg, pedig már látnak bizonyos jeleket, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Egyfelől mélyen élem az evangéliumot, aszerint rendezem be az életemet és másfelől mélyen megértem a szenvedőket, közel vagyok azokhoz, akik szenvednek, szenvednek esetleg azért, mert elhagyták Őt és szenvedésük kilátástalan. Jézus, aki értünk átélte a nagypéntek gyötrelmét, ma is eggyé akar válni a szenvedőkkel. Ott vár minket. Ha nem akarjuk elveszíteni a Feltámadottat életünkből, ott kell keresnünk, ahol az emberek szenvednek, ott, ahol Ő könnyíteni akar az emberek szenvedésén, ott, ahol egyedül csak az Ő közelsége tud értelmet adni a szenvedésnek. Így változik a szenvedés helye a Jézussal való találkozás helyévé.

Hogy ezzel megtöltjük-e templomainkat? Ez helytől függő. De nem is az az első kérdés, hogy megtöltjük-e a templomot, és milyen úton-módon. Az első kérdés, amit fel kell tennem magamnak, hogy hűséges vagyok-e hozzá, a Megfeszítetthez az Ő szándékához? Ha Vele vagyunk az elhagyottságának kertjében, az Olajfák hegye és a Kálvária hegye mennyei kertté változnak, húsvét reggelének kertjévé, a feltámadás helyévé… Ő áthatol a kilátástalanság zárt ajtóin, egyszerre csak ott lesz közöttünk és nekünk is azt mondja: „békesség veletek” és velünk lesz (ahogy Klaus Hemmerle olyan szépen leírja – cf. Msgr. Klaus Hemmerle, Grundstrukturen der Kirche von morgen, 10.03.1984).

Ezekkel a gondolatokkal kívánom minden kedves testvéremnek, hogy megtapasztalják a Feltámadott jelenlétét és közelségét életük minden helyzetében!