Fotó: Szentes Zágon
Az elöljáró ezzel a kijelentésével a Torockó völgyében tapasztalható ellentmondásos állapotokra utalt: míg a helybeliek közül egyre többen igyekeznek a festői szépségű vidékre látogató turisták ezreinek kellemes időtöltésre, pihenésre alkalmas körülményeket biztosítani, addig az utak állapota gyalázatos, ráadásul a mobiltelefonok is használhatatlanok amiatt, hogy működésükhöz nincs térerő. Dan Simedru közlése szerint a megyei tanács most véglegesíti a megye 2007-től 2013-ig terjedő fejlesztési tervét, amelyben „első helyen áll az infrastruktúra és a turizmus fejlesztése, valamint a Torockó völgyén végighúzódó út korszerűsítése”. A megyei tanács alelnöke Ladányi Árpád alprefektussal összhangban állítja: történelmi és természeti adottságaiból eredően Fehér megye átlagon felüli idegenforgalmi lehetőségekkel bír, amelyek lehetővé teszik, hogy az iparon alapuló gazdaság helyét a turizmuson alapuló gazdaság vegye át. Ladányi szerint kormányhatározat-tervezetet készítettek elő a Torockó völgyén Borrévtől Nagyenyedig húzódó negyven kilométeres út foltozására, ha a kormány ezt el is fogadja, még idén kátyúzzák az utat, jövőre azonban tervek szerint teljes hosszában újraaszfaltozzák.
A Torockó völgyén végighúzódó utak állapota miatt elégedetlenkedőket a Fehér Megyei Tanács alelnöke, Dan Simedru azzal nyugtatja: a Torockó és Torockószentgyörgyből álló Europa Nostra díjas község a megye valamennyi helységéhez képest elsőbbséget élvez a készülő fejlesztési tervben. Rácz Levente, Fehér megye RMDSZ-elnöke viszont óvatosságra int: hasonló ígéreteket korábban is hallottak, a valóság mást tükröz; Torockó község alpolgármestere, Botár György pedig azt mondja: kilencedik éve küzdenek ezért az útért, de a toldozáson-foldozáson kívül eddig még nem sokat értek el. „Idén sikerült valahogy 1,5 millió lejt kapnunk, ami foltozásra is alig elég, mert ennyi pénzből nem lehet jó utat építeni” – magyarázza Botár György, akinek ismeretei szerint PHARE-pályázatból 2008-ra tervezik a Borrév és Nagyenyed közötti negyven kilométeres út felújítását. Torockó község alpolgármestere nem rejti véka alá: az 1229 lakost számláló, több mint 95 százalékban magyar, Torockó községet rendszerint hátrébb sorolják a pénzosztásnál. Sőt voltak olyan rosszmájú megjegyzések is, hogy segítsenek a magyarországi testvérvárosok. „Amelyik tud, segít is” – magyarázza az alpolgármester, példaként említve, hogy a budapesti V. kerületi, belvárosi-lipótvárosi önkormányzat pályázata nyomán kotrógépet, vízszivattyút, motoros láncfűrészt vásárolt Torockónak, és szintén az V. kerület támogatja a világörökség részét képező torockói épített örökség védelmét.
Ez az örökség, valamint a lenyűgöző táj turisták ezreit vonzza a Torockó völgyébe. Hiszen – mondják nem titkolt büszkeséggel a helybéliek – ki ne lenne kíváncsi az 1128 méter magas Székelykőre vagy a torockószentgyörgyi vár romjaira? Ki ne lenne ugyan kíváncsi a tatárjárásokhoz fűződő mondákra és arra a valós történelemre, amely azt is rögzítette, hogy az ostromlott várat a székelyek mentették meg elestétől? És ki ne lenne kíváncsi a pazar népviseletre, a vasércbányászat és -feldolgozás emlékeire? Botár György szerint vannak, akik irigylik a torockói turistaforgalmat, és szóvá is teszik, hogy a vendégek miért nem mennek Nagyenyedre, Gyulafehérvárra, mert ott is van látnivaló. „Amikor lesz majd jó út, biztosan oda is gyakrabban elmennek” – mondja az alpolgármester, akinek állítását az emberek is megerősítik.
Lesz, ami lesz
Igen sokan azonban a gyatra útviszonyoknak majdhogynem fittyet hányva lépnek. Így tett a torockószentgyörgyi Szakács házaspár, Nimród és Márta, akik a 616 lelkes faluban elsőkként indítottak panziót. A Székelykő Kúria nevet viselő létesítményt tíz éve megálmodta, 2005 májusa óta felépítette a házaspár.
„Torockószentgyörgy kiváló hely faluturizmusra. Annyit hallottunk a SAPARD-programról, hogy eldöntöttem: megpróbálom, lesz, ami lesz. Bejött a SAPARD-pályázat is, a bankhitel is” – magyarázza az indulást Márta asszony. Megvásároltak egy régi házat, amelyet fel akartak újítani, de amelyről kiderült, hogy inkább le kell bontani. A bolthajtásos régi pincéből sikerült megmenteniük egy részt, egyébként a teljes épületet újra kellett rakni. Florin Marius Voica és Pálffy Árpád tervezők ügyeltek arra, hogy az új épület a klaszszikus torockói építészet jellegzetes vonásait viselje, Tankó Eszter varrónő és Király Ferenc bútorfestő pedig úgy „öltöztették” fel a belsőt, hogy azt akárki megnézheti, és emellett még ott van a sziklakert, gyermekeknek a játszótér. Így jött létre két év alatt az a pazar kúria, amely a pincétől a tetőtérig alkalmas a vendégfogadásra. Akár kétbusznyi nép számára is. „Fogalmam sincs, hogy mennyit költöttünk, mert még nem számoltam össze, de az biztos, hogy legalább ötször annyiba került, mint ahogyan terveztük” – magyarázza Márta asszony, aki nem tagadja, hogy ezzel a létesítménnyel úttörők akarnak lenni, és meg akarják értetni a szentgyörgyiekkel, hogy turizmusból is meg lehet élni, itt is fel lehet fejleszteni az idegenforgalmat, akárcsak a négy kilométerre levő községközpontban, Torockón. Szakács Márta szerint a Székelykő Kúria immár az igényesebbek számára is lehetőséget kínál, nem félnek tehát attól, hogy nem lesz vendég. „Csak tennék már rendbe az utakat” – teszi hozzá.
Vasbányászból fogadós
Az idegenforgalom ősrégi szakmát vált Torockó községben. Botár György iskolás gyermek volt, amikor az 1950-es években Torockón már nem működött a vasbányászat és a feldolgozás. Ma már csak igavonó állatot és szekeret vasalnak errefelé, kapukat, kerítéseket már nem készítenek. Ennek nyomán a valamikori 1800 lélekből ma 613-an maradtak itthon, a többiek másfelé kerestek megélhetést. A vízi meghajtású kalapács később is verte nyersvasból a kéziszerszámokat, aztán ez is megállt, és az 1970-es években a nagyszebeni múzeumba került. „Csatornán jött a víz, és zúdult rá a kerékre. Ennek a bütykei emelték a kalapácsot, majd, amikor a bütyök átfordult, a kalapács szabadeséssel ütött egyet a munkadarabra. Amikor a mester felemelte a fejét, az inas feljebb húzta a zsilipet, így több víz zúdult a kerékre, tehát gyorsabban forgott, és a kalapács szaporábban vert. Amikor a mester lehajtotta a fejét, a segéd kevesebb vizet engedett a kerékre, amely így lassabban forgott, a kalapács tehát gyérebben vert” – meséli emlékeit az alpolgármester.
De mert ez a foglalatosság is megszűnt, a fiatalok kőműves, ács, kőfaragó szakmát tanultak, újabban pedig a legtöbben turizmusból élnek meg. Botár György szerint Torockónak szinte a fele él idegenforgalomból, a községközpontban egyszerre 350–400 személyt lehet elszállásolni az év bármelyik időszakában.
Aki mer, az nyer
Ezt a lehetőséget ismerte fel például Lakatos Zsuzsa asszony is. „Harminc évet dolgoztam a boltban. 1995-ben munkanélküli lettem, segélyből éltem, de már fontolgattam, hogy eljövök, mert egyszer holland vendégeink voltak, akik nyomán egy hét alatt anynyit kerestem, mint a boltban egy hónap alatt. Hát, mondom magamban, nem vagyok ügyefogyott, hogy ne váltsak” – eleveníti fel Zsuzsa aszszony. Akkor még fürdőszobája sem volt, mosdótálban tisztálkodtak, és a budi is csak pottyantós volt. De munkához láttak, lett angolvécé, fürdő, nem is egy, a visszajáró vendégek másoknak is szóltak: menjetek Torockóra, s így szépen felfejlődött a családi kisvállalkozás. Zsuzsa asszony azt mondja, nem nagy titok, csak ki kell takarítani a házat, néhány cserép virágot szépen el kell helyezni az ablakpárkányon és a tornácon, le kell hozni a padlásról a régi bútordarabokat, amelyeket meg kell tisztítani, és a vendégeket be kell fogadni. „Volt, aki kérdezte: nem sajnálom az ágyneműmet, hogy idegenek hálnak benne? Hát miért sajnálnám?” – kérdezett vissza Zsuzsa asszony. A családi vállalkozásba azóta a lánya, Zsuzsa és veje, Tulit Levente is bekapcsolódott. Levente apai ágon csíki, de a család Marosvásárhelyen élt, aztán egyszer eljöttek Torockóra friss levegőt szívni, Levente pedig itt ragadt. „Nagyon úgy fest, hogy megéri, főleg, hogy szeretjük is, és eszünk ágában sincs innen elmenni” – mondja Tulit Levente. Úgy véli: a torockószentgyörgyi Székelykő Kúria nem csábítja el a vendégeket Torockóról, mert mindkét falunak megvan a maga sajátossága, különben is, aki a komfortosabb szentgyörgyi panzióban akar pihenni, eleve odamegy, de aki a rusztikusabb torockói szállást kedveli, természetesen ide jön. „Ahol kevesebb vendéget fogadnak, ott emberközelibb a kapcsolat” – magyarázza Tulit Levente, aki szerint éppen ezért szállt meg náluk Sólyom László magyar köztársasági elnök 2007 tavaszán. A család roppant büszke a magyar köztársasági elnökkel készült közös – azóta bekeretezett és fő helyen álló – fényképre és a Sólyom László vendégkönyvbeírására is.
Király Mária is úgy véli: a torockóiakat nem a szomszédos szentgyörgyi Székelykő Kúria, hanem a rossz út zavarja. „Aki Torockóra szeretne jönni, az nem megy máshová” – szögezi le, hozzátéve: különben sem kell tartani a vendéghiánytól, mert eddig is többször előfordult, hogy hely híján a vendégek egy részét át kellett irányítani Tordaszentlászlóra. Király Máriáék is 1998 óta élnek faluturizmusból. Eleinte ajándékboltot működtettek, a szállást kereső és jól fizető vendégeket pedig ismerősökhöz irányították. Végül váltottak: az ajándékbolt már a múlté, a Király-portán pedig akkora a nyüzsgés, hogy Mária asszony nemrég egy hét alatt 860 embert szállásolt el. Természetesen nem egyedül, hiszen a faluban hat hálózat működik, tehát csoportokban együttműködnek. Mária asszony összehasonlításképpen mondja el, hogy míg ismeretei szerint a 3200 lelkes udvarhelyszéki Zetelakán három-négy ilyen hálózat működik, addig a 613 lelkes Torockón hat. „Már ébresztőóra sem kell, úgy megszokta a szervezetünk, hogy minden reggel ötkor kelünk, és éjfél után térünk nyugovóra, de nincs megállás. Igaz, hogy sokszor úgy megunjuk a vendégek által kért menüt, hogy ilyenkor szólok az uramnak: vigyen le anyósomhoz két tyúkot, és készítse meg nekünk külön, hogy együnk mi is valami mást” – meséli nevetve.
Ezekről az erőfeszítésekről szól elismerően vendég és megyei elöljáró egyaránt. Dan Simedru, a megyei tanács alelnöke és Ladányi Árpád alprefektus szerint sok olyan ember kellene, mint a Szakács házaspár és a torockói fogadósok, mert akkor Fehér megye igazi turistaparadicsommá válna. Erre a torockóiak is emelik a fejüket, mint a vízikalapácsot működtető kovácsmester: eresztene többet az állami pénzeszsák.
Sorsfordító, történelemfordító időket élünk Romániában, Szatmárban, a Partiumban és Erdélyben, de a Vatikánban, a Szentszéknél is – jelentette ki a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szombaton Csanáloson.
Egy, a romákkal szembeni diszkrimináció csökkentését célzó projekthez csatlakozhatnak ingyenesen fiatalok, akik online és jelenléti képzéseken, nemzetközi csereprogramon vehetnek részt. A RomaRise elnevezésű projektről Erőss Réka szervező beszélt.
Mi magyarok együvé tartozunk, itt Európa szívében, a Kárpát-medencében – jelentette ki Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter szombaton a partiumi Székelyhídon a határon átívelő, Álmosdra vezető zarándoklat kiindulópontjánál.
„A felekezetiség béklyójából kilépve csak azt tartottam szem előtt, hogy keresztyén emberként találkozzunk egy másik keresztyén emberrel” – idézte fel lapunknak Ferenc pápával való találkozását Balázs Attila tordaszentlászlói református lelkész.
,,Mozgalmas” majálisuk volt a Fehér megyei rendőröknek: több részeg sofőrt is vérmintavételre szállítottak kórházba, és volt, aki kocsilopás közben bukott le.
Hosszúra nyúlt felújítási munkálatok után megnyitja kapuit a látogatók előtt a szászkézdi parasztvár. A történelmi Királyföld szélén található településen május 3-ától várják a látogatókat. A hétvégén tartják továbbá a településen a hagyományoss&a
Május elsejei razziát tartottak Maros megyében a közlekedésrendészet munkatársai. Elsősorban azokra a sofőrökre vadásztak, akik a majális leple alatt szeszes italt fogyasztottak, és úgy ültek volánhoz.
Rajtakaptak a rendőrök két férfit, akik Spanyolországból hozattak veszélyes és különösen veszélyes kábítószereket, hogy azokat eladjanak. A kábítószerkereskedő apa és fia akkor bukott le, amikor egy 350 ezer lej értékű szállítmányt vettek át.
Összesen 3,5 millió euróból öt zöldövezetet újítanak fel vagy alakítanak ki az Arad megyei Pécskán. A magyar határ közelében fekvő település önkormányzata a lakosság komfortérzetét szeretné növelni, egyúttal egészséges életkörülményeket teremteni.
A brassói helyi közlekedési vállalat (RATBV) összesen 39 sofőrjét vették őrizetbe 24 órára egy üzemanyaglopási ügyben, amelyben szerdán 46 házkutatást tartottak.