Az emberek megértők, többnyire az épület előtt, türelmesen várják a sorukat. Odabent zajlik az élet; hol egyik, hol másik beruházás kapcsán csörren a polgármester telefonja, vagy nyílik az iroda ajtaja. Osváth Csaba 21 éve vezeti a számos kisvárossá avanzsált településnél is nagyobb községet. Nem tartozik a kimondottan finomkodó elöljárók közé, ha a helyzet megkívánja, nem csak a községházán, a bukaresti kormányhivatalokban is felemeli a hangját. „Nem léptem túl a határt?” – kérdezi telefonon az egyik kormányhivatalnoktól az azelőtt egy nappal folytatott vita kapcsán. „Végre valaki megmondta a főnököknek” – érkezik a válasz a vonal túlsó végéről.

– fűzi hozzá.

Kevesebb pénzből jól gazdálkodni

Pénzforrás szempontjából a település nagysága, illetve a megyeszékhely közelsége Ákosfalva számára nem ugyanazt jelenti, mint Koronkának, Marosszentgyörgy­nek, Marosszentkirálynak vagy Maros­ke­resz­túrnak, ahová számos család költözött ki és vállalat telepedett meg. A hátrány azonban előnyt is jelent, nem is akármilyet.

Viszont ha megfelelőképpen gazdálkodnak, és okosan állítják össze a prioritásokat, a pénzekkel nincs gond, állítja a polgármester. Ha a nagyszabású beruházások esetében a megyei és országos hatóságok szakszerűséget, komolyságot tapasztalnak, másként nyílnak az ajtók és a csapok.

Osváth Csaba számára előny, hogy az ezredfordulón az üzleti szférából nyergelt át a közigazgatásba. 1990 tavaszán a megye első vállalkozói közé tartozott; mint mondja, ő már régóta megtanulta, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Ugyanakkor azt vallja, hogy érdemes nagyot álmodni, az álmot pedig valóra váltani. Ezért minden egyes megvalósítására büszke, amely nem jöhetett volna létre a hivatal és az önkormányzat lelkes csapata nélkül.

Városi szolgáltatások faluhelyen

Az ákosfalvi önkormányzat két évtizeddel ezelőtt megfogalmazott célja a fiatalok otthon tartása volt. Ehhez városi szolgáltatások biztosításával lehetett a legkönnyebben hozzájárulni, és ezt hamar felismerték a községházán. Bár az utcák leaszfaltozása mintegy 90 százalékban megvalósult, ugyanakkor egymillió euróra építettek vagy korszerűsítettek hidakat, átereszeket, ezzel még nem lehet megfogni a fiatal családokat.

Új óvoda építésére, napközi indítására, iskolafejlesztésre, irigylésre méltó sporttelep, strand létesítésére volt szükség. Az intézményi rendszer kialakítása is a fejlesztési stratégia része volt.

Nemsokára orvosi laboratórium és fizikoterápia nyitja meg a kapuit. A helyi, székely építészeti stílust a modern architektúrával ötvöző új községházát sem hagyhatjuk ki a sorból, amelynek tornyában ott díszeleg a Nap és a Hold. Ami, tegyük hozzá, „természetszerűen” sértette a térség jelképvadászának, Dan Tanasának a szemét. Csakhogy a szolgálatos feljelentő is megkapta Osváthtól a magáét: amikor a polgármester a román címerben is szereplő napot és holdat megmutatta, a magyargyűlöletből élő politikusnak felcsapott Tanasă jobbnak látta egy házzal odébb állni.

„A községben nincs olyan gyerek, aki ne vett volna részt a néptáncoktatási programban” – büszkélkedik az elöljáró, hozzátéve, ha az oktatók egy táncegyüttes létesítését is vállalnák, a hivatal annak a fenntartási költségeit is vállalná. Mint ahogy a székelyvajai fúvós zenekart is támogatja.

A tervezett fejlesztések terén a legfontosabb a csatornázás, ami külön fejezet a község életében. De ott van a mindössze 108 személy által lakott Székelycsóka, amelyhez a mai napig nem ért el az aszfaltcsík. Erre is van elképzelés:

Önerőből pedig 120 térfigyelő kamerát szerelnek községszerte. „Na ez az, ami nem nyerte el mindenkinek a tetszését. Holott nem azért kamerázzuk be a falvakat, hogy valakinek a házát vagy az udvarát figyeljük, hanem a köztereket, útkereszteződéseket, átjárókat, intézményeket, játszótereket, parkolókat. Azaz a közbiztonság növelése érdekében lépünk” – magyarázza a polgármester, aki szerint ha a nyugati civilizációban a kamerák nem sértenek személyi jogokat, akkor a nyárádmenti falvak tisztességes lakóinak sincs mitől tartaniuk.

A vírus a vidéket sem kerüli

A lakosság egy részének nem csak a térfigyelő kamerákkal, hanem a koronavírus elleni oltással szemben is fenntartásai vannak. Pedig községi szinten a hatóságok mindent megtettek, hogy az embereket ne csak tájékoztassák és támogassák a pandémia nehezebb időszakában, hanem az oltáshoz is hozzásegítsék. Az önkormányzat alkalmazottai a közegészségügyiekkel együtt faluról falura, portáról portára jártak, fertőtlenítőszert, szappant, maszkokat osztogattak, a hivatal az alárendeltségébe tartozó intézményeken kívül az utakat és járdákat fertőtlenítette.

Aznap mintegy háromszázan kapták meg a szérumot. Sokan, de nem elégségesen. Amikor az oltakozási kedvről kérdezem a járókelőket, egy idősebb hölgy ugyanazzal a mantrával vág vissza, amelyet a legtöbb székelyföldi faluban hallani: „Mi ejsze egy éve nem voltunk bent Vásárhelyen, ugyan kitől kaphatnánk el a vírust?”. A számadatok viszont arról tanúskodnak, hogy a vírus „kijár” falura. Községi szinten 23 beteget tartanak nyilván, ami a hat ezrelék felé tolja Ákosfalvát. Sokkal többen kellene beoltassák magukat ahhoz, hogy a település ne tartozzon a vörös zónához, állapítja meg a polgármester, aki szerint nem helyes, hogy egyesek csak a jogaikat ismerik, a kötelezettségeiket kevésbé.

– mondja Osváth Csaba, aki az elsők között oltatta be magát. Bár vannak gyászba borult családok, Ákosfalván még nem tragikus a helyzet. Ahhoz, hogy az RMDSZ következő, vészharangkongató kampányában a település neve ne a mostaninál szomorúbb kontextusban szerepeljen, talán erősebb közösségi öntudatra volna szükség.