Bár egyesek „temetik”, Ákosfalva él és virul: beruházásokon dolgozik, furcsa szemléletekkel küzd járvány idején a nagyközség

„Tizennégy nap alatt eltűnt egy Ákosfalva nagyságú község népessége Románia térképéről” – kürtölte szét a minap a sokkoló hírt az oltáskampányra ráerősítő RMDSZ kommunikátorcsapata. A Győzzük le a járványt! kampányukhoz a szövetség illetékesei azért választották Erdély magyar települései közül éppen a nyárádmenti települést, mert a számadatok valóban találnak: két hét alatt 4766-an haltak meg koronavírus-fertőzésben, Ákosfalva lakossága meg valahol e szám körül mozog: 4658-an, más adatok szerint 4723-an lakják a Maros megyei községet.

De mi is történik a kilenc falut magába foglaló, Marosvásárhelytől tíz kilométerre fekvő nagyközségben? Cserefalván, Nyárádszentbenedeken áthaladva, majd Ákosfalván maszk nélküli járókelőket látunk.

A boltba betérők már komolyabban veszik a szabályt, akárcsak a polgármesteri hivatalban, ahová maszkviselés és lázmérés nélkül be sem lehet lépni.

Az emberek megértők, többnyire az épület előtt, türelmesen várják a sorukat. Odabent zajlik az élet; hol egyik, hol másik beruházás kapcsán csörren a polgármester telefonja, vagy nyílik az iroda ajtaja. Osváth Csaba 21 éve vezeti a számos kisvárossá avanzsált településnél is nagyobb községet. Nem tartozik a kimondottan finomkodó elöljárók közé, ha a helyzet megkívánja, nem csak a községházán, a bukaresti kormányhivatalokban is felemeli a hangját. „Nem léptem túl a határt?” – kérdezi telefonon az egyik kormányhivatalnoktól az azelőtt egy nappal folytatott vita kapcsán. „Végre valaki megmondta a főnököknek” – érkezik a válasz a vonal túlsó végéről.

– fűzi hozzá.

Pénzforrás szempontjából a település nagysága, illetve a megyeszékhely közelsége Ákosfalva számára nem ugyanazt jelenti, mint Koronkának, Marosszentgyörgy­nek, Marosszentkirálynak vagy Maros­ke­resz­túrnak, ahová számos család költözött ki és vállalat telepedett meg. A hátrány azonban előnyt is jelent, nem is akármilyet.

Míg a Marosvásárhely körüli, egykor szinte színmagyar településeken borultak az etnikai arányok, Ákosfalvát elkerülte az úgynevezett ingatlanfejlesztők láza és annak hozadéka. Ennek ellenére a lakosság száma aránylag stabil: egyes falvakban csökken, másokban nő.

Viszont ha megfelelőképpen gazdálkodnak, és okosan állítják össze a prioritásokat, a pénzekkel nincs gond, állítja a polgármester. Ha a nagyszabású beruházások esetében a megyei és országos hatóságok szakszerűséget, komolyságot tapasztalnak, másként nyílnak az ajtók és a csapok.

Osváth Csaba számára előny, hogy az ezredfordulón az üzleti szférából nyergelt át a közigazgatásba. 1990 tavaszán a megye első vállalkozói közé tartozott; mint mondja, ő már régóta megtanulta, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Ugyanakkor azt vallja, hogy érdemes nagyot álmodni, az álmot pedig valóra váltani. Ezért minden egyes megvalósítására büszke, amely nem jöhetett volna létre a hivatal és az önkormányzat lelkes csapata nélkül.

Az ákosfalvi önkormányzat két évtizeddel ezelőtt megfogalmazott célja a fiatalok otthon tartása volt. Ehhez városi szolgáltatások biztosításával lehetett a legkönnyebben hozzájárulni, és ezt hamar felismerték a községházán. Bár az utcák leaszfaltozása mintegy 90 százalékban megvalósult, ugyanakkor egymillió euróra építettek vagy korszerűsítettek hidakat, átereszeket, ezzel még nem lehet megfogni a fiatal családokat.

Új óvoda építésére, napközi indítására, iskolafejlesztésre, irigylésre méltó sporttelep, strand létesítésére volt szükség. Az intézményi rendszer kialakítása is a fejlesztési stratégia része volt.

A község ma már helyi rendőrséggel, tűzoltósággal, lakosság-nyilvántartóval, bankkal, postával, orvosi rendelőkkel, gyógyszertárakkal büszkélkedhet.

Nemsokára orvosi laboratórium és fizikoterápia nyitja meg a kapuit. A helyi, székely építészeti stílust a modern architektúrával ötvöző új községházát sem hagyhatjuk ki a sorból, amelynek tornyában ott díszeleg a Nap és a Hold. Ami, tegyük hozzá, „természetszerűen” sértette a térség jelképvadászának, Dan Tanasának a szemét. Csakhogy a szolgálatos feljelentő is megkapta Osváthtól a magáét: amikor a polgármester a román címerben is szereplő napot és holdat megmutatta, a magyargyűlöletből élő politikusnak felcsapott Tanasă jobbnak látta egy házzal odébb állni.

Jelenleg az oktatást, közművelődést és szórakozást szolgáló intézmények korszerűsítése zajlik Ákosfalván és Göcsön.

„A községben nincs olyan gyerek, aki ne vett volna részt a néptáncoktatási programban” – büszkélkedik az elöljáró, hozzátéve, ha az oktatók egy táncegyüttes létesítését is vállalnák, a hivatal annak a fenntartási költségeit is vállalná. Mint ahogy a székelyvajai fúvós zenekart is támogatja.

A tervezett fejlesztések terén a legfontosabb a csatornázás, ami külön fejezet a község életében. De ott van a mindössze 108 személy által lakott Székelycsóka, amelyhez a mai napig nem ért el az aszfaltcsík. Erre is van elképzelés:

a Norvég Alap segítségével korszerűsítenék a Kisgörgény és Csóka közötti mintegy 3,8 kilométeres utat. Ezenkívül készülnek „rátelepedni” a kormány Anghel Saligny-programjára, amely újabb kihívást jelent.

Önerőből pedig 120 térfigyelő kamerát szerelnek községszerte. „Na ez az, ami nem nyerte el mindenkinek a tetszését. Holott nem azért kamerázzuk be a falvakat, hogy valakinek a házát vagy az udvarát figyeljük, hanem a köztereket, útkereszteződéseket, átjárókat, intézményeket, játszótereket, parkolókat. Azaz a közbiztonság növelése érdekében lépünk” – magyarázza a polgármester, aki szerint ha a nyugati civilizációban a kamerák nem sértenek személyi jogokat, akkor a nyárádmenti falvak tisztességes lakóinak sincs mitől tartaniuk.

A lakosság egy részének nem csak a térfigyelő kamerákkal, hanem a koronavírus elleni oltással szemben is fenntartásai vannak. Pedig községi szinten a hatóságok mindent megtettek, hogy az embereket ne csak tájékoztassák és támogassák a pandémia nehezebb időszakában, hanem az oltáshoz is hozzásegítsék. Az önkormányzat alkalmazottai a közegészségügyiekkel együtt faluról falura, portáról portára jártak, fertőtlenítőszert, szappant, maszkokat osztogattak, a hivatal az alárendeltségébe tartozó intézményeken kívül az utakat és járdákat fertőtlenítette.

Ákosfalva volt a megye első községe, ahol a sportcsarnokban egy napig oltóközpont működött, ezzel is megpróbálva könnyíteni azoknak a dolgát, akik ódzkodtak Marosvásárhelyre, Nyárádszeredába vagy valamelyik távolabbi településre utazni.

Aznap mintegy háromszázan kapták meg a szérumot. Sokan, de nem elégségesen. Amikor az oltakozási kedvről kérdezem a járókelőket, egy idősebb hölgy ugyanazzal a mantrával vág vissza, amelyet a legtöbb székelyföldi faluban hallani: „Mi ejsze egy éve nem voltunk bent Vásárhelyen, ugyan kitől kaphatnánk el a vírust?”. A számadatok viszont arról tanúskodnak, hogy a vírus „kijár” falura. Községi szinten 23 beteget tartanak nyilván, ami a hat ezrelék felé tolja Ákosfalvát. Sokkal többen kellene beoltassák magukat ahhoz, hogy a település ne tartozzon a vörös zónához, állapítja meg a polgármester, aki szerint nem helyes, hogy egyesek csak a jogaikat ismerik, a kötelezettségeiket kevésbé.

– mondja Osváth Csaba, aki az elsők között oltatta be magát. Bár vannak gyászba borult családok, Ákosfalván még nem tragikus a helyzet. Ahhoz, hogy az RMDSZ következő, vészharangkongató kampányában a település neve ne a mostaninál szomorúbb kontextusban szerepeljen, talán erősebb közösségi öntudatra volna szükség.