Normális esetben a többi szintet is el kell sajátítani, a viselkedési formákat, ráébredni az értékes tulajdonságokra. Ellenkező esetben az egyén megreked a legelementárisabb, legvulgárisabb szinten. Ebben nagy szerepe van a közösségi média túlzott használatának. A fókusz a külsőségeken marad, nem tevődik át a magasabb és mélyebb szintekre.

„Ha valaki túl nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mások milyennek látják, elsiklik az élet olyan valós problémái mellett, mint a lelki, szakmai vagy közösségi célok.

– figyelmeztet a gyerekpszichológus.

Nagyon fontosak a visszajelzések a szülők részéről. A szülők és tanárok, illetve közéleti személyiségek feladata, hogy felhívják a figyelmet az igazi értékekre. Elengedhetetlen a szülői elfogadás, hogy kiemelje gyermeke belső értékeit, tehetségét és elmagyarázza, hogy nem a fizikai megjelenés határoz meg minket, mivel ez elenyésző amellett, hogy mennyi értéket teremthetünk emberi minőségünkben.

A tanárok, akiknek hivatása, hogy magasabb szellemi szférába segítse a gyerekeket, szintén fontos szerepet játszanak a fókusz irányításában. Ugyanakkor a közéleti szereplők, akik kulturális, politikai vagy sportközegben tevékenykednek, olyan célokat, programokat tudnak biztosítani a hétköznapi ember számára, amiben képes megtalálni önmagát, ahol többletet talál a fizikai megjelenésén túl.

Nagyon egocentrikus, regresszív életfázis, amikor csak a külsővel foglalkozik valaki. Ennek a legextrémebb változatai az anorexia és a bulimia kialakulása, ami már a férfiaknál sem ritka. „Megmaradnak ezen a vulgáris szinten és nem foglalkoznak emberi minőségükkel, azzal, ami igazán emberré, boldoggá teszi őket, mert az, hogy jól nézek ki, legfeljebb egy elégtétel, semmi esetre sem boldogság. A legfontosabb a közösség elfogadása, a valahova tartozás élménye. Mindenki azért akar jól kinézni, hogy elfogadja egy közösség, értékelje, miközben így nem alakulnak igazi kapcsolatok” – fogalmazott a szakember. Hozzátette, a kapcsolattartás átkerült az online térbe, ahol a vizualitás hat. Nem tudnak az emberek ráérezni egymásra, nem látják a reakciókat, képtelenek igazi szellemi, lelki kapcsolatot tartani.

A valódi arckifejezést lassan már le sem tudják olvasni. Az elszigetelődés miatt kialakulhat kisebbrendűségi érzés is, viszont az előbbit próbálják oldani ezzel a nagyon elementáris szinttel, mint a túl nagy hangsúlyt kapott kinézet. Emellett fontos szempont lett a minél több „lájk” és „követő” megszerzése. Ebben a valahova tartozás igénye látszik csíráiban, de sajnos nem érvényesül, örök elégedetlenség lesz az egyénben, mivel mindenkinek szüksége van a fizikai érintkezésre – figyelmeztetett a szakember.