A kutatás szerint a dánok a világon a legboldogabbak, őket a svájciak, majd az izlandiak követik a rangsorban. Magyarországon boldogtalanabbnak érzik magukat az emberek, mint Romániában, így a 91. helyre sorolta a magyarokat a felmérés, amelyből az is kiderült, hogy a sereghajtók közt szerepel Szíria és Afganisztán is.

Daniel David kolozsvári pszichológiaprofesszor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem klinikai pszichológia és pszichoterápia tanszékének vezetője, A román néplélek pszichológiája című kötet szerzője az eredményekre reagálva a boldogság mibenlétéről beszélt az Adevărul című lapnak. Mint kifejtette, a boldogság tulajdonképpen a saját életünkhöz való pozitív viszonyulás, az, amikor az ember kibékül a múltjával, megelégszik a jelennel, és derűlátóan tekint a jövőbe.

Fejlettebb gazdaság, elégedettebb emberek

A felmérés arra is kitért, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokban, például az észak- és nyugat-európai államokban az elégedettség stabilabbnak mutatkozik, ami természetesen összefüggésben áll az anyagi és szociális biztonsággal. „A boldogságérzet tekintetében ugyanakkor az úgynevezett pozitív érzelmi beállítottság is lényeges, vagyis hogy egy nap mennyi a pozitív és mennyi a negatív gondolata, érzése az embernek. Érdekes, hogy e tekintetben a gazdaságilag kevésbé fejlett, például a dél-amerikai országok lakói meglehetősen jól állnak\" – mutatott rá a szakember.

Arra is kitért, hogy a hasonló jellegű tanulmányok sok esetben ellentmondásos következtetésekre jutnak, és mindig meg kell vizsgálni, hogy a felmérés készítői mit értenek pontosan boldogság alatt. „Ha például az anyagi és szociális biztonságot, akkor a gazdagabb országok lakói boldogabbak, ha viszont a pozitív érzelmi beállítottságot, akkor a szórakozásra jobban összpontosító nemzetek tagjai derűlátóbbak\" – mondta a professzor.

Különféle boldogságtípusok

David szerint egyébként nem egyetlen boldogság létezik, hanem különféle boldogságtípusok, ahogyan azt az amerikai Martin Seligman pszichológus osztályozza. Az egyik típus a „kellemes élet\" (pleasant life), amikor az ember olyasmivel tölti az idejét, ami örömet okoz: focizik, kirándul a családjával, filmet néz, a másik a „jó élet\" (good life), ami azt jelenti, hogy az ember a képességeinek megfelelő tevékenységeket végez: például amikor egy kreatív személy kreativitását használhatja, kamatoztathatja a munkahelyén. És létezik a „tartalmas élet\" (meaningful life) elnevezésű boldogságtípus, amikor az ember tevékenységeit az általa nagyrabecsült értékek irányítják.

„Akadnak, akiknek az életében mind a három boldogságtípus megjelenik, másoknál kettő, és vannak, akiknél csak az egyik. A gond az, hogy az emberek azt hiszik, hogy boldogságuk az eseményektől függ, holott ha mindhárom komponenst figyelembe vesszük, a boldogság főleg saját magunktól függ, az események e tekintetben csak tíz százalékban döntőek\" – fejtette ki Daniel David. Mint magyarázta, a boldogságnak genetikai összetevői is vannak, az egypetéjű ikreknek például, akiknek azonosak a génjeik, egy felmérés szerint a boldogságszintjük is nagyon hasonló.

Akiknek nincs idejük boldognak lenni

A pszichológiaprofesszor szerint a boldogság legnagyobb mértékben a személyes hozzáállás függvénye, ez pedig nagymértékben befolyásolja mindhárom boldogságtípust. „Ha például a »kellemes életről« beszélünk, a legtöbb ember számára nehézséget okoz felsorolni 10 olyan tevékenységet, amiben örömét leli. Holott az embernek saját magának kell letisztáznia, hogy mi teszi boldoggá, saját magának kell felállítania a prioritáslistát és megterveznie a programját. Ugyanakkor sokan vannak, akiknek bár létezik ilyen »listájuk«, nem gyakorolják azokat a tevékenységeket, amelyekben örömüket lelik\" – mutatott rá Daniel David.

És ha ezektől az emberektől megkérdezik, mikor tettek olyasmit, ami boldogságot okoz nekik, azt felelik: nincs idejük rá. Nem veszik figyelembe, hogy azért is élnek, hogy boldogok legyenek – hívta fel a figyelmet a szakember, aki szerint ennek a bizonyos listának nemcsak azokat a tevékenységeket kell tartalmaznia, amik örömet szereznek, hanem amiket reálisan meg is tud engedni magának az ember.

Individualista és közösségi társadalmak

Arra a kérdésre, hogy miképpen befolyásolja a nemzetkarakter az egyéni boldogságot, a pszichológiaprofesszor azt válaszolta, hogy az elégedettség foka magasabb az úgynevezett individualista társadalmaknál, mint a közösségi társadalmaknál, mint amilyen például a romániai is. „Ennek valószínűleg az az oka, hogy az individualista társadalmak saját céljai elérésére ösztönzik az egyént, nem pedig a közösség céljainak elérésére. Az individualista társadalmakban a megnyilvánulás szabadsága, a szabadság, függetlenség, a kritikus gondolkodás képviseli a fő értékeket, míg a közösségi társadalmak esetében az emberek a közösség érdekeit tartják szem előtt\" – mutatott rá Daniel David.

Mint kifejtette, a közösségi társadalmakban (ilyen a romániai, bulgáriai vagy portugáliai) alacsonyabb a gazdasági fejlettség szintje, mint például az individualista nyugat-európai vagy egyesült államokbeli társadalomé. „Ha alacsonyabb a gazdasági fejlettség szintje, és az embereknek többet kell dolgozniuk a megélhetésért, nem nagyon jut idejük azokra a tevékenységekre, amelyekben örömüket lelik. Ezekben a társadalmakban nehezebben találnak az emberek képességeiknek megfelelő munkahelyet, ugyanakkor a »tartalmas élet« nem ezektől a tényezőktől függ\" – mondta a szakember, aki szerint a „legolcsóbban\" a „tartalmas élet\" boldogságtípusa valósítható meg, hiszen ehhez nem kell pénz.

„Egyeseket a »tartalmas élet« tesz boldoggá, gondoljunk a világtól elvonultan élő remetékre vagy szerzetesekre. Ők nem a »kellemes élet« vagy a »jó élet« boldogságtípusát szerzik meg, hanem az általuk fontosnak tartott értékek mentén élik életüket, ez teszi őket elégedetté\" – fogalmazott a pszichológiaprofesszor. Arra is felhívta a figyelmet, hogy megannyi tanulmány eredménye mutat rá, hogy a boldogabb emberek egészségesebben és tovább élnek.

A románok pszichokulturális jellemzői

Történelmi tapasztalataik miatt a románok rendkívül bizalmatlanok az idegenekkel szemben, a munkára pedig az emancipálódás eszközeként tekintenek – vázolta a román néplélek legfontosabb jellemzőit tavaly nyáron a Krónikának adott interjújában Daniel David kolozsvári pszichológiaprofesszor. A nemrég megjelent, szakmai berkekben korszakosnak nevezett tanulmányában az általa vezetett kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a romániai társadalom pszichológiai potenciálja azonos a nyugati népekével, ezt a teljesítőképességet azonban különböző okokból nem képes átültetni a valóságba. Arra a kérdésre, hogy melyek a románok első számú igazodási pontjai, és hogy a család, a munka, a pénz közül például mit tartanak a legfontosabbnak az életben, a szakember úgy válaszolt, hogy a családot, a vallást és a munkát.

„Személyes feltételezésem szerint a románok alapvetően individualista, autonóm és független emberek, csakhogy az állandó veszélyek közepette a történelem folyamán arra kényszerültek, hogy közösségi struktúrákban éljenek. Ezek viszont a család szintjén épültek ki, a román közösségek nemzetségek halmazát alkották, és nem társadalmi szerződés alapján működtek, mint a szász vagy sváb közösségek esetén. Meggyőződésem, hogy amint a biztonság már nem jelent problémát, a románok pszichokulturális vonása közösségiből autonómmá, függetlenné fog átalakulni. A mai diákokon és egyetemistákon végzett kutatások arról árulkodnak, ők már magukon hordozzák ezeket a nyugati ismertetőjeleket\" – mondta a Krónikának Daniel David.