A szakemberek – akik különben házasok – az apai és anyai teendők mibenlétéről és különféle vonatkozásairól vetettek fel kérdéseket. Baktay Zelka kifejtette, természetesen létezik olyan munka, ami örömteli a férfiak számára – leginkább az, amit különben a gyerekek is férfimunkának tartanak. Ám véleménye szerint manapság a férfimunka másként oszlik meg, mint korábban, főleg a városi életben.

„Fontos, hogy valamelyest megmaradjanak a hagyományos minták, példának okáért az, hogy mi is az apukák dolga – ilyen a villanykörték kicserélése, és mi az anyukák számára testhezállóbb munka, mint amilyen a sütés. Ez nem jelenti azt, hogy ne szállhatnánk be a másik feladatának elvégzésébe” – hangoztatta a szakember.

A családfő szerepe

Baktay Mikós szerint nagyon lényeges, hogy a családfő hogyan gondolkodik. „Egyrészt az a dolga, hogy elvégezze a feladatait, másrészt pedig, hogy aktívan hozzájáruljon ahhoz, mindenki jól érezze magát. A legfontosabb kérdés e tekintetben, hogy valamiben örömünket leljük-e, vagy sem, hiszen ez ad egyfajta keretet a családnak” – mutatott rá a pszichológus.

Felesége úgy fogalmazott, hogy ha a férfi munkaként értelmezi a feladatot, akkor könnyebben bújik ki alóla, ha ellenben talál egy olyan kontextust, amelyben együttműködésnek látja az otthoni feladatokat, teljesen más a helyzet. „Ebben az esetben már nem a nemiszerep-klisék érvényesülnek” – vázolta Baktay Zelka.

A családi munkamegosztásról nemrég készült magyarországi felmérés, az eredmények szerint a jogi, gazdasági, környezet- és foglalkoztatáspolitika is beleszól abba, hogy otthon mit csinálnak az emberek: egy átlagos, fizetett munkát is végző magyar nőnek hétköznap 8-9 óra munka és 2 óra utazás után 6 óra jut a háztartásra és a családra. Baktay Zelka szerint ha sikerült ügyesen „gépesíteni” a háztartást, akkor ez az idő bőven elég arra, hogy működjön, de ha mindent maximalista módon akarunk elvégezni, akkor lehetetlenség teljesíteni minden feladatot.

„Nem jó beleszorulni egy szerepbe”

„Nem kell föltétlenül megbeszélni azt, hogy te csinálod vagy én csinálom. Ott vagyunk a konyhában, nekiállunk és megcsináljuk” – mondta a pszichológus. Úgy vélekedett, hogy ha örülünk a saját otthonunknak, akkor ahelyett, hogy a munkamegosztás harctéri helyzetet teremtene, inkább örömüket lelik benne a családtagok. „Nem jó, ha valaki beleszorul egy szerepbe, és magányosan tevékenykedik. Ha az otthon csatatérré válik, akkor ez inkább tünet: így ütközik ki, hogy az együttműködés hiányos a párkapcsolatban” – vázolta Baktay Zelka.

A műsorban az is elhangzott, hogy amikor összecsiszolódik egy pár, kiviláglik, ki mit hozott a családi mintákból. Ha a szimbiózis nem működik, akkor kialakulhat, hogy a nő dolga a házimunka, a férfi csak segít (úgymond szívességből). A nő ilyenkor „eladósodik”, mivel a szívesség viszonzásra vár; de az is előfordul, hogy az válik szokássá, hogy meghatározzák a családon belüli feladatokat; a harmadik út pedig az, hogy azt határozzák meg, hogy mi a kettőjük dolga együtt.

A szakemberek hangsúlyozták, manapság már nem a régi családmodell érvényesül, hiszen a nők is dolgoznak, sokszor felelősségteljesebb az állásuk, mint a férfiaknak. „Fontos tehát, hogy már a párkapcsolat elején alakuljon ki a felek közt egyfajta szimbiózis, és még a gyerekvállalás előtt körvonalazzák saját módszereiket. Lényegesek azok az alappillérek, amelyekből majd építkezhetnek a mostani kor elvásárainak megfelelően. És bizony kell egy családfő, aki az erőt képviseli, aki mindig tudja, mit kell tenni” – mondták a szakemberek. Úgy kell kialakítani a család működését, hogy abban lehetőség szerint jól érezze magát mind a két fél – hangzott el.