Lecsendesített gondolatok

„Fiatalon kerültem ki Magyarországra, ahol bankban, majd a PR-szakmában is dolgoztam. Tizenhat éves korom óta vágyom Indiába, 1999 decemberében ott töltöttem a szilvesztert – ez meghatározó élmény volt számomra. Olyannyira, hogy az üzleti tevékenységet abbahagytam, s elszegődtem az ENSZ-hez, jelentkeztem a koszovói misszióra. Csaknem két évig dolgoztam ott, és csak néhány éve tértem vissza szülővárosomba, Marosvásárhelyre”, vázolta Szigeti Enikő, aki az utóbbi két évben négyszer töltött több hetet egy Delhiben található ashramban, azaz meditációs központban.

„Isten hozott itthon”

„Amikor először érkeztem Indiába, azt mondta nekem a magyar tolmács, hogy Isten hozott itthon. Azóta is mindig ezt érzem, amikor oda érkezem” – meséli Szigeti Enikő, aki szerint Indiában másképpen élnek az emberek, mint az európaiak zöme. „Az indiaiak engedik, hogy a dolgok maguktól történjenek, és meggyőződésük, hogy úgy is történik minden, ahogyan történnie kell. Mi itt, a zsidó-keresztény kultúra világában csak vágyunk arra, hogy így éljünk” – ecseteli Szigeti Enikő, aki úgy látja, hogy ennek bizonyítékaként egyre népszerűbbek Európában a meditációs, relaxációs technikák. Mint mondja, az európai ember feszült lelkiállapota abból adódik, hogy nem él a pillanatnak, nem él azzal, ami neki megadatik. „A zsidó-keresztény kultúrákban a vallásos nevelés is elméleti, nem gyakorlati, és így nem teremti meg a belső békét. Indiában ezt mintha genetikailag meg tudnák valósítani az emberek” – fejti ki Szigeti Enikő.

Erőszakmentesség, őszinteség

Szigeti Enikő korábban itthon is kereste azokat a módszereket, amelyek segítségével az ember a hétköznapokban megtalálhatja a belső békéjét. „Magyarországon kipróbáltam a jógát, és rengeteg jógáról szóló könyvet olvastam, de azt gondolom, hogy a belső béke megteremtését nem lehet könyvből megtanulni” – meséli Szigeti Enikő, aki úgy véli, az ember általában akkor keresi igazán a kiutakat, amikor összeomlik, vagy annak a határán áll. Mint mondja, az ashramokban az ember sok mindent megért, de fontos, hogy ne várjunk ettől gyors eredményeket. Szigeti Enikő az önmegismerés során olyan dolgokat fedezett fel magában, amelyekkel eddig nem akart szembesülni: a félelmeivel, hárításaival, azzal, hogy miként építi fel a kapcsolatait, hogyan védi önmagát, mikor válik agresszívvé, mikor nem elég őszinte bizonyos helyzetekben. Aki ily módon megismeri önmagát, az egyre inkább megismeri a környezetében élőket is.

„Az ashramban létezik egy önismereti napló, amit öt szempont szerint állítanak össze, és mindennap ki kell tölteni a rubrikákat. Ezek a szempontok például az erőszakmentesség, az őszinteség, a büszkeség és mások. Ez arra jó, hogy az ember folyamatosan tudjon egyszerre befelé és kifelé is figyelni. Az ember természetesen szeretné önmagát megismerni, csakhogy végtelen számú szempont alapján elemzi önmagát, és mindig újabb és újabb szempontokat keres. De így e néhány szempont lefedi teljes világunkat. Végül a kereszténység is ugyanezt kéri: ne bántsunk senkit, legyünk őszinték” – fejti ki a református vallású Szigeti Enikő, aki lelkészekkel való beszélgetése során nem jutott el a számára megnyugtató válaszokig. „Akkor mondtam a papoknak, hogy más utakat fogok kipróbálni, s ha ott sem kapok választ, akkor visszatérek a kereszténységhez” – mondja.

A meditáció csak látszólag egyszerű

A meditációs központokban az egész napi program a befelé fordulásra irányítja az elmét, amely egyébként el-elkalandozik. Az ashramban, ahová Szigeti Enikő jár, az ellátás, a szállás is ingyenes. Csak az odautazás kerül pénzbe. „Minden alkalommal két-három hetet töltöttem az ashramban. Ha valaki több időt akar eltölteni ott, akkor valamennyit fizetnie kell. Túlzottan sok ételt adnak, egy-egy étkezéskor akár 8–10 fajta ételt is lehet fogyasztani. Az ember csak úgy tudja megtanulni a mértékletességet, ha sok étel van előtte, és ő mégis csak a szükséges mennyiséget veszi magához”, mondja Szigeti Enikő, aki azt is kifejti, hogy minden ashram egy spirituális úthoz, egy mesterhez kapcsolódik. A tanításnak van egy közössége, ők tartják fenn a központot. „Nyitottak az érdeklődők iránt. A tanítások gerince a meditáció, amely látszólag egyszerű, de tulajdonképpen nagyon nehéz lecsendesíteni a gondolatokat” – mondja Szigeti Enikő. Annak az ashramnak a mestere, amelyet ő látogat, jelenleg Chicagóban él, és évente kétszer tölt huzamosabb időt Indiában.

Letisztultabb gondolkodásmód

Szigeti Enikő megpróbálja érzékeltetni a meditáció utólagos hatását: „Amikor az ashramból kimegyek a reptérre, látom, hogy egy csomó ideges ember tolong. Uralja őket a helyzet, amiben vannak, s úgy élik meg azt, hogy dühösek, sietnek, úgymond reptéri állapotban vannak. Én a meditációs időszak után itthon is látom, hogy mennyi negatív hatású történet zajlik a környezetemben, van is véleményem minderről, de belül megmarad az egyensúlyom, amely ha fel is bomlik, nagyon hamar helyre tudom állítani. Ettől a technikától látványosan fejlődött a koncentrációs készségem, a gondolkodásmódom sokkal letisztultabb, mint korábban.” Arra figyelmeztet: erőltetni nem lehet a belső béke megteremtését, az emberben rétegeknek kell lebomlaniuk, hogy ezt a technikát befogadja. „Intellektuálisan is meg kell érteni a tanítást. Enélkül nem fog menni azok számára, akik racionális társadalmakban nevelkedtek. Annak semmilyen jelentősége nincs, hogy valakinek milyen a végzettsége, mennyire tanult ember” – fejti ki.

Szigeti Enikő ezután is szeretne rendszeresen visszatérni Indiába. A családban lánya, Maya kezdett elsőként meditálni (akinek az édesapja német–afrikai néger keverék). Maya első meditációja egy magyarországi táborban történt. Az édesanya saját választott életszemlélete helyességének élő bizonyítékát látta ebben.