Kiégési szindróma a munkahelyen

A kiégési szindróma egy bonyolult, több elemből álló kórkép, amely sokban hasonlít a depresszióhoz, ezért sokan össze is mossák a két állapotot – mondta az Origónak Győrffy Zsuzsa, a budapesti Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa.

Fáradtság, távolságtartás

A fáradtság, kedvetlenség, távolságtartás és ingerlékenység jellemző a kiégett emberekre, akik emiatt nem lelik örömüket többet a munkában, így hitevesztetté válnak, és teljesítményük is drasztikusan romlik. Fontos különbség ugyanakkor, hogy a depresszióval ellentétben a kiégési szindrómában szenvedőknél kevésbé jelentkezik öngyilkossági szándék, és ez az állapot a magánéletet nem feltétlenül befolyásolja, a negatív hatások elsősorban a munkahelyen csapódhatnak le – mondta az egyetemi adjunktus.

Amikor 1974-ben Herbert Freudenberger amerikai pszichológus először definiálta a kiégés fogalmát, a kutatók elsősorban a személyiségjegyeket sejtették az állapot kialakulásának hátterében. Úgy vélték, főként azok a veszélyeztetettek, akik túlzott segítőkészséggel, önfeláldozással próbálják kompenzálni saját, sekélyesnek tartott életüket.

Ma már ez a nézet megváltozott, a személyiséggel kapcsolatos rizikófaktorok némileg háttérbe szorultak pontosan azért, mert tulajdonképpen bármilyen személyiségtípus áldozattá válhat. Ennek ellenére Győrffy Zsuzsa úgy véli, továbbra sem elhanyagolható, hogy például ki mennyire számít perfekcionistának vagy stressztűrőnek. Ma elsősorban a szakmai szempontok alapján határozzák meg a veszélyeztetett csoportokat.

Ebből kiindulva több rizikófaktor létezik. Veszélyeztetettebbek azok a szakmák, amelyek művelői intenzív kapcsolatban vannak más emberekkel. Ilyenek például az orvosok, a szociális munkások vagy a tanárok. Ugyancsak növeli a kiégés kockázatát, ha a dolgozók nem kapnak pozitív visszajelzéseket a munkájukkal kapcsolatban. Ez egyaránt vonatkozhat az anyagi és erkölcsi jellegű elismerés elmaradására. A monoton munkavégzés szintén romboló hatású, így például egy egész nap ugyanazt a munkafolyamatot végző gyári munkás nem érezheti magát biztonságban.

A három legmeghatározóbb tünettípus

A tünetegyüttes kialakulásában kulcsszerepet játszanak a munkakörnyezet stresszt okozó tényezői és az érzelmi túlterheltség. Három szimptóma jellemzi a kiégési szindrómát: az érzelmi kimerülés, az elidegenedés és a teljesítmény drasztikus csökkenése. Az emocionálisan kimerült ember úgy érzi, mintha egy energiavámpír kiszívta volna belőle az életet, emiatt fáradt, feladatai ellátására nem marad elég ereje.

Egyeseknél a lelki fásultság mellett fizikai állapotromlás is bekövetkezhet, jellemzőek a pszichoszomatikus panaszok. Az elidegenedéssel küzdők frusztráltan viszonyulnak munkájukhoz, munkatársaikkal szemben távolságtartók, érzéketlenné válnak mások problémáival kapcsolatban. A munkahelyi teljesítmény visszaesése során a korábban kreatív megoldásokat alkalmazó munkatárs ötlettelenné válik, nehezen koncentrál, tevékenységét utálattal végzi.

Miért nehéz diagnosztizálni?

„Azért, mert ellentétben más pszichiátriai kórképekkel, nincsenek megfelelő módszerek hozzá. Mivel a kiégési szindróma nincs benne a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvében (DSM), egy kicsit bonyolultabban kezelhető kategóriáról beszélhetünk” – mondta Győrffy Zsuzsa.

Léteznek ugyan kérdőívek, amiket a diagnózis céljára fejlesztettek ki, ezek közül a leggyakrabban alkalmazott az úgynevezett Maslach-féle, kiégést mérő kérdőív (Maslach Burnout Inventory; MBI). Sok a vita azonban arról, hogy mennyire tekinthetők hitelesnek ezek a tesztek, az eredményeket ugyanis gyakran torzítja, hogy a kiégési szindróma tüneteit sok más betegség is mutatja.

A pozitív megerősítés hatása

A megelőzés alapvetően kéttényezős, egyaránt múlik a munkahelyen és az egyénen. A kutatások rávilágítanak, hogy sokat segíthet a munkahelyeken a stressz kezelése és a munkakörülmények javítása, valamint a támogatórendszerek kiépítése. Győrffy Zsuzsa szerint külföldön például több kórház is biztosítja orvosainak, hogy részt vehessenek különböző, kiégést megelőző programokon.

A pozitív megerősítés, a dicséret és a megfelelő vezetés szintén preventív hatással bír. A munkavállalóknak érdemes biztosítani a megfelelő anyagi elismerést, az önmegvalósítás lehetőségét, és azt, hogy a személyes motiváció egy-egy adott feladattal kapcsolatban ne vesszen el.

Rendszeresen be kell iktatni pihenőt

A kiégés fogalmát megalkotó Herbert J. Freudenberger német származású amerikai pszichoanalitikus először krízisintervenciós központok, egészségügyi intézmények dolgozóinál figyelte meg a problémát. Azóta a kiégést – mint minden nehezen megfogható pszichés problémát többen, többféleképpen megfogalmazták.

Abban viszont mindenki egyetért, hogy a kiégés – angol nevén burnout – nem csak az említett munkaterületeken, hanem gyakorlatilag minden foglalkozásnál megfigyelhető, s a közvélekedéssel ellentétben nemcsak a felső vezetésben, hanem alacsonyabb szinteken ugyanúgy előfordul és terjed.

Szakemberek szerint az alacsonyabb pozíciójú munkatársak kiégése mentálhigiénés szempontból mindenképpen veszélyesebb, hiszen az alacsony képzettséggel járó mobilitáshiány miatt az emberek nehezen változtatnak munkahelyet. A foglalkozás tudatos megválasztása, igényeink, képességeink megfigyelése, motivációink, attitűdjeink tisztázása és szétválasztása már csökkentheti a kiégés veszélyét.

Munkavállalóként tisztázni kell azt is, hogy mely helyzetek azok, amelyekben a túlterheltség jelei jelentkeznek. Bármilyen nehéz is, mindig kell időt szánni a munkahelyi és magánéleti problémák megoldására, a kellemetlen beszélgetésekre, illetve rendszeresen be kell iktatni pihenőt, szabadságot is a munkarendbe, szét kell választani, mely terhek szükségesek és melyek irreálisak. Nem megfelelő az a munkahely, ahol folyamatosan azt érezzük: nem becsülnek meg minket sem anyagilag, sem erkölcsileg, és a szakmai túlterheltség elől is érdemes „elmenekülni”.

A kiégési szindróma fokozatai

Herbert Freudenberger és Gail North pszichológus a következő fázisait különböztette meg a kiégési szindrómának:

A kényszeres bizonyítás

Minden a túlzott ambícióval kezdődik. Az egyén mindenáron bizonyítani szeretne munkahelyén. A vágy hamarosan kényszeres viselkedéssé változik.

Kemény munka

A dolgozó magas elvárásokat támaszt magával szemben. Annak érdekében, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljen a szokásosnál is keményebben fog dolgozni, egyre több feladatot vállal el, segítséget viszont nem kér kollégáitól.

A szükségletek elhanyagolása

A munka mellett nem jut idő semmi másra. A barátok, a család, az evés-ivás fontossága csökken, mivel csak a feladatok végzésétől venné el az energiát és az időt.

A konfliktusok áthelyeződése

A részleges felismerés fázisa, amikor az egyén rájön, hogy baj van, de nem képes észrevenni a probléma gyökerét. Ebben a szakaszban kezdődnek az első fizikai tünetek.

Az értékek felülvizsgálata

Ebben a szakaszban az egyén a konfliktuskerülés céljából elkülöníti magát másoktól. A család, a barátok, a hobbik elértéktelenednek, az egyetlen érték a munka lesz. Elkezdődik az érzelmi kiüresedés.

A felmerülő problémák tagadása

Az egyén intoleránssá válik, elkezdi leépíteni szociális kapcsolatait. A külső szemlélő egy szarkasztikus és agresszív személyiséget fog benne látni. Az érintett gyakran bűnbakokat keres, az időhiányra és a munka menynyiségére fog mindent, ahelyett, hogy beismerné a saját felelősségét.

Visszavonulás

A szociális kapcsolatok száma már teljesen leredukálódott, az egyén egy „mentális falat” épített önmaga köré. Fokozottabb a veszélye az alkohol és kábítószer használatának.

Deperszonalizáció, belső üresség

Az egyén elveszti a kapcsolatot önmagával és a külvilággal.
Az illető saját kiüresedését alkohollal, evéssel, kábítószerrel vagy szexszel igyekszik kompenzálni.

Depresszió, kiégés

A kiégés során depresszió is kialakulhat, ilyenkor a kórképre jellemző tünetek – kimerültség, reménytelenség – jelennek meg. A legmélyebb pont, amikor már szakember segítségére van szükség. Ha depresszióval is küzd az érintett, megjelenhet az öngyilkosság gondolata is, ugyanakkor a kiégettek többségének nincsenek ilyen jellegű szándékai.