Indokolt esetben ajánlatos eltávolítani az orr- és torokmandulát

„Az orr-, illetve a torokmandula úgy működik az emberi szervezetben, mint egy szűrő, azonban ha feltelik »szennyeződéssel«, és már nem tölti be a funkcióját, ajánlatos eltávolítani” – fejtette ki a Krónika kérdésére Fodor István csíkszeredai fül-orr-gégész főorvos, aki arra is kitért, hogy a szervezetben védekező szerepet betöltő szervek eltávolítását csak indokolt esetben javasolja. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen betegségek kialakulása indokolja, illetve, hogy milyen korban javallott az orr-, valamint a torokmandula eltávolítása.

„Tájékoztató” szervek

„A garatban helyezkedik el az emberi védekező rendszer egyik fontos része, az úgynevezett Waldayer-nyirokgyűrű. A nyirokgyűrű részét képezik azok a torokban és az orr mögött elhelyezkedő nyirokszervek – torok- és orrmandula –, amelyek a szervezetben védekező szerepet töltenek be” – magyarázta Fodor doktor. Mint mondotta, születéskor  az emberi szervezet steril, és az idegen anyagok leghamarabb a levegőn keresztül jutnak be.

A különféle baktériumok és vírusok a légzéssel jutnak a szervezetbe, ezeket hivatott úgymond kiszűrni az orr-, illetve torokmandula. Ugyanakkor a két nyirokszerv „tájékoztatja”– az ember életének első évtizedében –  a szervezet védekezőrendszerét a behatoló idegen anyagokról, és „mozgósítja az elhárítórendszereket”. „Ezeknek az impulzusoknak a hatására alakul ki a szervezet immunitása a különféle kórokozókkal szemben” – magyarázta az orvos, hozzáfűzve, hogy normális esetben kamaszkortól kezdődően az orrmandula szövete elsorvad, illetve a torokmandula sem „bocsát ki” védekező impulzusokat.

Ilyen alapon nem lenne szabad kivenni egyik mandulát sem. A klinikai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ha a mandulák hosszú ideig  kórokozók támadásának vannak kitéve, egy idő után elveszítik a „szűrő” szerepüket, megnagyobbodnak és átalakulnak olyan góccá, amely már nem védi, hanem fertőzi a szervezetet. „Ha erről a különféle vizsgálatok során meggyőződtünk, érdemes fontolóra venni a szakorvos javaslatát, és eltávolíttatni az orr-, illetve torokmandulát, indokolt esetben akár mindkettőt” – magyarázta Fodor doktor. Mint kifejtette, tapasztalatai alapján a helyesen felismert és fertőző gócnak minősített bármelyik mandula eltávolítása nem okoz veszteséget a szervezetben, sőt egyes betegségek esetében gyógyító hatással bír.

A horkolás figyelmeztető jel

Az orrmandula, népiesen polip megnagyobbodására kisgyermekkorban figyelhet fel a szülő, ha azt észleli, hogy gyereke szájon át lélegzik, alvás közben horkol, illetve ha azt tapasztalja, hogy figyelmetlen, többször is meg kell szólítani, vagy hangosan nézi a tévében a rajzfilmet. „Az orrmandula megnagyobbodása akadályozza az orrlégzést, és gátolja a fülkürt szellőzését” – fejtette ki a főorvos, aki arra is kitért, hogy a fülkürt szellőzési hibájából adódóan kialakulhat az idült, savós középfülgyulladás, illetve az ismétlődő, heveny- vagy az elhúzódó változata a középfülgyulladásnak.

A középfülgyulladás lázzal járhat, illetve fájdalommal, ha pedig többször is előfordul, halláscsökkenést eredményezhet. „Az enyhén tátott szájú, csepegő orrú, kissé együgyű tekintetű gyerekeknek biztos, hogy megnagyobbodott az orrmandulájuk, és ilyen esetekben tanácsos eltávolíttatni” – szögezte le Fodor doktor és megmagyarázta, hogy a kissé bamba, együgyű tekintet lényegében az agy sekélyes oxigénellátása miatt alakul ki. A tátott száj, csepegő orr pedig jellemző minden olyan kisgyerekre, aki nem tud orron át lélegezni, illetve akinek megnagyobbodott, gyulladt az orrmandulája.

Ha az orrmandula huzamosabb ideig panaszokat okoz, már másfél-két éves korban el lehet távolítani, illetve javallott lenne az óvodáskort elért kisgyerekek orr-fül-gégészeti szűrővizsgálata, hogy kiszűrhessék egy-egy közösségből azokat a gyerekeket, akiknek fertőző góc a megnagyobbodott orrmandulájuk. „Az orrmandulaműtét rövid, néhány perces beavatkozás, amit helyi érzéstelenítéssel végzünk” – magyarázta az orvos, kifejtve, hogy műtét után néhány órával már el is hagyhatják a gyerekek a kórházat. Előfordulhat azonban, hogy a kisgyerekkorban kivett orrmandula néhány év múlva újra visszanő, ami további beavatkozást igényelhet.

A mandulaműtét is rutinműtétnek számít

A torokmandula a garat bejáratánál lévő tokba zárt páros nyirokszerv, eltávolítása idült gyulladás és megnagyobbodás esetén javallott. „A korábbi műtétpárti szemlélettel ellentétben csak abban az esetben javaslom a mandulák kivételét, ha már nem töltik be a szűrő szerepüket a szervezetben” – hangsúlyozta Fodor doktor, kifejtve, régebb gyakran előfordult, hogy olyan esetben is kivették a mandulát, amikor nem volt indokolt. Mint mondotta, ez a „trend” megszűnt a különféle antibiotikumok elterjedésével, illetve azzal a szemléletváltással, hogy a mai orr-fül-gégészek már nem föltétlenül tüntetik fel a mandulát mindenféle felsőlégúti megbetegedés legfőbb okozójaként.

Azonban ha egy éven belül sorozatosan előfordul a mandulagyulladás – 4-6 alkalommal – akkor érdemes megvizsgálni, hogy mennyire tölti be a mandula a szűrőszerepet. Ugyanis, ha gócként, „gyulladásos tartályként” működik, akkor a további betegségek  megelőzése végett ajánlatos műtétileg eltávolítani. A mandulaműtét szintén „rutinműtétnek” számít, amit végezhetnek helyi érzéstelenítésben, illetve altatásban. „Mivel a torokban erősen vérző felületek vannak, nem javaslom az altatásban végzett mandulaműtétet” – szögezte le Fodor doktor, aki szerint az altatás növeli a műtét kockázatait.