Fogszabályzás gyermekkorban

Fogszabályozás szempontjából gyermekkorban a következő időszakokat különböztetjük meg: 2–6 éves korig terjedő időszak (tejfogazat); 6–12 éves korig terjedő időszak (vegyes fogazat); 12–18 éves korig terjedő időszak (maradó fogazat). Az állcsontok és a fogazat rendellenességei túlnyomórészt fejlődési és növekedési zavarok okaként alakulnak ki, ezért általában abban az időszakban kell beavatkoznunk fogszabályozó kezeléssel, amikor az állcsontok növekedése még folyamatban van. Erre a legalkalmasabb a vegyes fogazati – azaz a gyermek 6 és 12 éves kora közötti időszak.

A fogazati eltéréseket ugyan később, a maradó fogazati időszakban, illetve felnőttkorban is lehet szabályozni, viszont ilyenkor az állcsontok szabálytalan növekedése miatt kialakult harapási eltéréseken már nem lehet változtatni fogszabályozó kezeléssel. Felnőttkorban sokszor már csak kompromisszumos megoldást lehet találni a szabályozásra, ahogy előfordulhat az is, hogy csak állcsontműtéttel lehet helyreállítani a normális harapást. Ezért kell tehát hangsúlyozni, mennyire fontos a gyermekeknél az időben felismert harapási eltérés, és annak megfelelő kezelése. Ezenkívül fontos az is, hogy ebben a korban még lehet kivehető készülékekkel kezelni az eltéréseket.

Előfordulhat ugyanakkor, hogy a kivehető készülékes kezelés nem váltja ki teljes egészében a későbbi rögzített fogszabályozós kezelést, viszont jelentősen megkönnyítheti azt, és lerövidítheti a kezelés idejét is. Az állcsontok és a fogazat eltérésének okai lehetnek öröklött vagy szerzett eltérések is. Azért fontos tudnunk ezekről, mert ha időben felismerjük őket, elkerülhetjük a fejlődési rendellenességek kialakulását. A szerzett eltérések okai lehetnek például: anyamellről való szopás hiánya, elégtelen rágás, gátolt orrlégzés, idő előtti tejfog-eltávolítás, gyermekkori fogbalesetek.

Ezek az összes fogazati rendellenességek 20%-át teszik ki, de elég sok kisgyereket érintenek, ha arra gondolunk, hogy az ujjszopás például nyitott harapás kialakulásához vezethet, vagy hogy például a rendellenes nyelés akár elülső, illetve oldalsó nyitott harapást is okozhat. Az eltérések kezelési lehetőségei nem csak annak fajtájától, de az életkortól is függnek. A 2–6 éves korig terjedő időszakban (tejfogazati időszak) legáltalánosabb a rossz szokások leszoktatására szolgáló, úgynevezett infant tréner. Ez egy szilikon alapanyagú készülék, amely elsősorban a normális izomfunkciót segíti. A 6–12 éves korig terjedő időszakban (vegyes fogazat) legjellemzőbb a különböző kivehető készülékekkel történő korrigálás, ritkábban a rögzített készülékes kezelés. A 12–18 éves korig terjedő időszakban (maradó fogazat) főleg a rögzített /multibond/ készülékek használhatók a szabályozásra.