Dániában például a fiataloknak 18 éves korukban ki kell tölteniük egy IQ-tesztet a katonai szolgálat miatt. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy 30 000 ember tölti ki ugyanazt a tesztet, aminek értékei 1,5 ponttal csökkentek 1998 óta.

Hasonló tendencia figyelhető meg világszerte, Ausztráliától az Egyesült Királyságon át Brazíliáig és Kínáig – olvasható a Medipress.hu-n. Az átlagos intelligenciahányados gyors növekedése az Egyesült Államokban volt a leginkább megfigyelhető az 1950-es és 1980-as évek közti időszakban. Ez évtizedenként mintegy 3 pontnyi emelkedést jelentett. Az IQ növekedését először egy új-zélandi tudós, James Flynn figyelte meg, és az ő tiszteletére kereszelték el a jelenséget Flynn-hatásnak.

Az intelligencia növekedése mint kihívás

Az IQ-szint növekedését a szakértők elsősorban az egészségügyi és technológiai fejlődésnek, valamint a kulturális élet kihívásainak tulajdonították. Mára azonban eljutottunk oda, hogy a technológiai fejlesztések, a közegészségügyi intézkedések és a világból érkező stimulánsok sem képesek tovább növelni az intelligenciahányadost.

Az IQ-szint visszaesését először 2004-ben figyelték meg Norvégiában, de hasonló eredményre jutottak svéd és holland kutatók is. Dr. Flynn szerint a kisebb visszaesések a csökkenő jövedelemnek, az egészségtelen étrendnek és az oktatási problémáknak köszönhetőek.

Vannak azonban, akik úgy gondolják, hogy az átlag intelligenciahányados-szintje végérvényesen megindult a lejtőn. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a Flynn-hatás elrejtette genetikai intelligenciánk visszaesését – vagyis bár egyre többen és többen kerültek közelebb képességeik teljes kihasználásához, ez a maximális szint az idők folyamán egyre alacsonyabb lett. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a társadalom magasan iskolázott tagjainak általában nincs annyi utódjuk, mint az átlag-populáció tagjainak.

Többféle intelligencia létezik

Richard Lynn, az Ulster Egyetem tudósa szerint globális szinten az átlag-intelligenciahányadosunk egy ponttal csökkent 1950 és 2000 között, ami elsőre kevésnek tűnhet. „Ez azonban globális szinten drámain csökkentheti a kiemelkedően intelligens emberek számát – nyilatkozta Michael Woodley, a Free Egyetem pszichológusa – Azokét, akik az igazán nagy változásokat hozhatják az életünkbe.”

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy vannak, akik állítják, hogy az intelligenciahányados önmagában nem jelent semmit, mivel többféle intelligenciát kell megkülönböztetni. „Ráadásul a tesztek sem tökéletesen objektívek. Ezenkívül számtalan olyan emberi tulajdonság van még, ami legalább olyan fontos, mint a tényszerű, úgynevezett akadémiai tudás” – nyilatkozta dr. Flynn.

Az értelmi és érzelmi intelligencia

Az IQ (Intelligence Quotient, azaz intelligenciahányados) egy viszonyító szám, amelynek segítségével kimutatható, hogy a vizsgált személy pillanatnyi értelmi képessége (értsd: intelligenciája) és az azonos életkorú, átlagos értelmi képességekkel rendelkező személy szellemi teljesítménye között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható.

Az EQ (Emotional Quotient) az érzelmi intelligencia IQ-hoz hasonló elven megalkotott mérési módja, illetve ennek eredménye. Mivel a mérése nem egységes, az egyes módszerek gyakran nem hasonlíthatóak össze, csupán az azonos módszerrel vizsgált eredményekből lehet következtetéseket levonni. John D. Mayer és Peter Salovey vezette be a fogalmat a pszichológiába. Szerintük az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát határoz meg. A Mayer–Salovey-modell az érzelmi intelligenciát az érzelmi információk megértésének képességével és az érzelmekkel való érvelés képességével definiálja.

Az érzelmi intelligenciát pontosabban négy fő területre osztják: képesség az érzelmek pontos érzékelésére, képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában, képesség az érzelmek jelentésének megértésére, képesség az érzelmek kezelésére. Ezt a négy képességet a szerzők egy képességi teszttel határozzák meg, melynek számos változata létezik.