Nevelés a családi életre
Szex, szerelem, gyermekáldás címmel tartott előadást Czeizel Endre orvos-genetikus (képünkön) a gyergyószentmiklósi Ifinapok elnevezésű rendezvénysorozaton. A családtervezés tantárgyként való tanításának magyarországi tapasztalatairól beszélgettünk a professzorral.
– Magyarországon a nemzeti tantervben helyet kapott a családtervezés, Romániában ezt a témát csupán néhány osztályfőnöki órán ismertetik a diákokkal. A világ többi részén hogyan történik az ifjúságnak a családi életre való felkészítése?
– A felnőttek nehezen értik meg, hogy nem attól boldog az ember, hogy éppen melyik párt van kormányon, hanem attól, hogy a magánélete rendben van. Az ember társas lény, vágyik a szeretetre, a közösségre, a családi életre, szerető társra, gyermekekre. Feltevődik a kérdés: miért pontosan erre nem készítjük fel a gyermekeket? Pedig a gyermekeinkért a legtöbbet azzal tehetnénk, hogy felkészítjük őket a családi életre. Hangsúlyozom, hogy a családi életre, mert úgy gondolom, hogy fontos a szex, de csak akkor, ha az a szerelem része. A családi életre való felkészítés terén számomra Nagy-Britannia a példa, ahol 1986 óta a családtervezés tantárgy az iskolákban. Természetesen egy demokratikus országban nem várható el, hogy minden iskolában kötelező tantárgyként tanítsák, a felekezeti iskolákban például nem. Sokatmondó viszont az az angol orvosi hetilapban megjelent cikksorozat, amelyben tíz év után összehasonlítást végeztek azon iskolák között, ahol tanítják a családtervezést, és ahol nem. Az eredmények szerint azokban az iskolákban, ahol volt ilyen képzés, a lányok másfél évvel később estek át a „tűzkeresztségen”, a fiúknál ugyanez az idő körülbelül egy év volt. Ugyanakkor az abortuszok aránya és a szexuális úton terjedő fertőzések száma – beleértve az AIDS-et is – drasztikusan csökkent. Az egyházi iskolákban viszont – ahol nem tartották szükségesnek ezt a képzést – az eredmények sokkal lehangolóbbak voltak. Amikor Magyarországon elfogadták, hogy a nemzeti tantárgy része legyen a családtervezés, pedagógusokat képeztünk ki erre. Az is lényeges szempont volt, hogy ne föltétlenül a biológiatanár oktassa a családtervezést. Fontos, hogy aki erről a témáról beszél, kellő empátiával rendelkezzék a gyermekek iránt, mert fontos a nyitottság ebben a kérdésben. A legtöbb iskolában külön tartják a képzést a különböző nemű diákoknak, ugyanis a gimnázium első évében lévő lányokkal komolyan lehet már beszélni erről a témáról, míg a fiúk kissé „ütődötten” viszonyultak hozzá. Egy 15 éves lány öszszehasonlíthatatlanul érettebb személyiség, mint egy hasonló korú fiú. Jelenleg Magyarország 938 középiskolájából 510-ben kötelező tantárgy a családtervezés. A tantárgy 33 órás és 1100 pedagógust képeztünk ki erre.
– Ha a pedagógusok nem vállalják fel a képzést, ki lenne alkalmas a családtervezés oktatására?
– Két lehetőség közül választhatunk: szülők vagy iskola. Az viszont kiderült, hogy a szülők nem alkalmasak a családtervezés tanítására. Egyrészt a mai édesanyák ugyanúgy dolgoznak, mint az édesapák, másrészt pedig míg a kislányokkal megbeszélik a nemi érés problémáit, addig a fiúkkal nem. A magyarországi tapasztalataink szerint viszont a pedagógusok szívesen vállalják a továbbképzést és a tanítást. A visszajelzések is nagyon pozitívak voltak.
– Ön amellett is síkra szállt, hogy bizonyos egyszerű eljárással engedélyezzék a születendő gyermek nemének befolyásolását. Nem gondolja, hogy ez beleszólás a teremtés folyamatába?
– A születendő gyermek nemének befolyásolása mindenképp beleszólás a teremtés folyamatába – ezzel teljesen egyetértek, annak ellenére, hogy én pártolom ezt a felvetést. Ellenérvként elmondanám, hogy ez teljesen önkéntes jelentkezésen alapuló módszer. Teljesen megértem azokat az embereket, akik hitük miatt nem értenek egyet a gyerek nemének befolyásolásával, vagy akik a beavatkozás baljós következményétől tartanak. Viszont orvosként azt tapasztalom, hogy sok család vállalna még gyermeket, ha segítenénk abban, hogy a már meglevő gyerekekkel ellentétes nemű gyermekük szülessen. A magyar törvények ezt a módszert – amely az X és Y kromoszómák elválasztásán alapul – nem engedélyezik. Viszont a nemhez kötődő betegségek esetében ugyanaz a törvény megengedi, hogy ha a terhesség 12. hete után – miután már megállapítható a gyermek neme – kiderül, hogy az anya a fiúgyereknek káros hibás gént hordoz, akkor a huszadik hétig a terhesség megszakítható. Azt azonban senki nem gondolta végig, hogy ez a folyamat lelki traumát okoz a kismamának, akinek arról kell döntenie, hogy elpusztítja a magzatát. A másik ellenérvem – ami már a Székelyföldön is tapasztalható –, hogy nagyon kevés gyermek születik. Magyarországon napjainkban a családonkénti gyermekszám 1,3, a magyar nemzet változatlan fennmaradásához viszont ennek a számnak 2,3 arányúnak kellene lennie. Egy négyezres mintát alapul véve kiszámoltuk, hogy ha ezt a módszert engedélyeznék, akkor a következő években hozzávetőleg húszezerrel több gyermek születne. Ily módon ideig-óráig meg lehetne állítani a népesség csökkenését, ez pedig a magyar nemzet jövője szempontjából lényeges lenne.