Aláírásgyűjtés a gyerekeket traumatizáló kórházi kezelés ellen

Nyílt levelében, amelyhez immár több mint 1800-an csatlakoztak, arra hívja fel a figyelmet, hogy sok orvos és asszisztens eljárása okoz lelki megrázkódtatást a gyerekeknek és szülőknek a romániai kórházakban. Többek közt kitér arra, sok esetben nem engedik meg a szülőknek, hogy gyermekük mellett legyenek, amikor úgynevezett rutinbeavatkozást végeznek a kórházakban, mint a vérvétel vagy kanülbehelyezés – ilyenkor erőszakkal lefogják a kicsiket.

„Az effajta eljárás a gyereknek és a szülőnek is traumát okozhat. Tudományos kutatások igazolják, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha erőszak kíséri a gyógykezelést. A nemzetközi orvosi gyakorlat szerint a szülőnek jelen kell lennie a gyógykezelésen, hogy elősegítse azt, de azért is, hogy elkerülhető legyen a trauma, valamint hogy a gyerek a továbbiakban az orvossal együttműködő pácienssé válhasson” – írta felhívásában a pszichológus.

Úgy fogalmazott, sajnos a romániai gyakorlatban a régi szokásjogok érvényesek: a szülőket felszólítják, hagyják el a helyiséget és sokszor megfenyegetik, hogy ha nem engedelmeskednek, akkor nem folytatják a gyerek kezelését – ez pedig ellentmond a betegjogi törvénynek.

A betegek jogai

„Tiszteljük az orvosokat és asszisztenseket, megértjük, hogy rájuk is nyomás nehezedik, hogy nem méltányolja munkájukat eléggé az egészségügyi rendszer, de arra kérjük, tekintsék embereknek, érző lényeknek a gyerekeket, akik tudatában vannak annak, ami velük történik, így kérjük önöket, ne traumatizálják őket! Azt szeretnénk, ha szívesen mennének orvoshoz, és nem azt, hogy rettegjenek a fehér köpenytől” – olvasható a felhívásban.

Adela Moldovan arra kéri az orvosi kamarát és az asszisztensek, bábák szervezetét, hogy tagjaik tartsák tiszteletben a betegjogi törvény 32. cikkelyét, amelynek értelmében „a betegnek joga van ahhoz, hogy igénybe vegye családja, barátai lelki és anyagi támogatását, tanácsait a gyógykezelés teljes idején. A beteg kérésére a kezelés és ápolás körülményeit a lehetőségekhez mérten otthoni körülményekhez hasonlóvá kell tenni”.

Rémület egy idegen közegben

A pszichológus felhívásában az szerepel, hogy ne távolítsák el erőszakkal a gyerek közeléből az együttműködő, és lelkierőt tanúsító szülőket. Adela Moldovan honlapján azzal érvel, hogy az anyától, illetve a szeretett személytől való elválasztás nagyobb traumát jelent a gyerek számára, mint maga a kezelés.

„Az erős szorongásérzet, amit a gyerek egy idegen közegben, idegenek közelében érezhet, megakadályozza, hogy racionálisan viselkedjék. Az orvosi személyzet magyarázatai, a megnyugtatására tett kísérletek pedig falba ütköznek, hiszen az erős aggodalom hatalmába keríti a kicsiket, így verbálisan nem csillapíthatók le. Az eredmény pedig a hisztérikus, kapálózó gyerek, akit le kell fogni, hogy kezelni lehessen” – fogalmaz a szakember. Véleménye szerint, ha a gyereket az tartja a karjában, akihez ragaszkodik – édesanyja, apja vagy nagyanyja – , nyugodtabbá válik, még akkor is, ha fél.

Mint írja, az is igaz, hogy egyes szülők pánikba esnek, ijedtségükben, elkeseredésükben agresszívvé válnak, és abbéli igyekezetükben, hogy segítsenek gyermekükön, verbálisan bántalmazzák, fenyegetik az orvost vagy ápolónőt. Ezeket a szülőket persze el kell távolítani a helyiségből. Az is igaz, hogy az anya pánikreakciója átragadhat a gyerekre, még mielőtt az meglátná az injekciós tűt, viszont ilyenkor a kicsivel bent maradhat egy másik családtag.

„Ne űzzenek el erőszakkal minden szülőt a gyermeke közeléből csak azért, mert egyes felnőttek nem tudják kezelni a helyzetet, vagy agresszívvé válnak. Ne tegyünk ki minden gyereket annak, hogy esetleg foggal-körömmel, üvöltve kelljen kapaszkodnia a szüleibe. Ehelyett inkább tudományos kutatásokon alapuló eljárásrendszert kellene kidolgozni, megtanítani a szülőket arra, hogy miként viszonyuljanak a helyzethez, amikor a gyereküket kezelik, hogy jelenlétük a gyerek és az orvosok helyzetét is megkönnyítse” – áll a felhívásban.

Az internetes aláírásgyűjtés a hónap végéig folytatódik. Adela Moldovan azt mondta, mindezzel azt szeretnék elérni, hogy az orvosi kamara hivatalosan állást foglaljon a kérdésben, és elmondja, van-e jogalapja és tudományos megalapozottsága annak, hogy egységes gyakorlatot dolgozzanak ki arra vonatkozóan, jelen lehet-e a szülő egyes orvosi beavatkozásoknál.

Belső rendszabályok a kórházakban

A kolozsvári gyermekkórház alkalmazottai a Ziardecluj.ro-nak úgy nyilatkoztak, léteznek belső rendszabályok, amelyek értelmében bizonyos beavatkozásokat nem végeznek hozzátartozók jelenlétében. A sürgősségi gyermekkórház menedzsere, Cornel Aldea szerint a pszichológus felhívásában túlzások szerepelnek, és a kolozsvári intézményben például az érzelmi sokk elkerülése végett igenis beutalják az anyákat is a gyerekekkel.

Călin Lazăr, a kincses városbéli gyermekkórház igazgatója a felhívásra úgy reagált, örvendetesnek tartja, hogy megfogalmazódott a probléma, így talán véget lehet vetni az „ide ne lépjen be”-szerű visszaéléseknek, viszont feltette a kérdést, vajon miként lehet különbséget tenni a segítő szándékú és a nem megfelelően viselkedő szülők között?

„Mi beengedjük a szülőket, elmagyarázzuk nekik, hogy melyek a kezelés kockázatai. Vannak olyan erdélyi kórházak, ahová az édesanyák be sem léphetnek, ha a gyereküket kezelik, és persze akadnak Amerikában olyanok, ahol a hozzátartozók még az újraélesztést is figyelemmel követhetik egy ablakon keresztül. Nagyon jó, hogy aláírásokat gyűjtenek, legalább kiderülhet, hogy mit szól mindehhez a minisztérium” – mondta Călin Lazăr.

A „fehérköpeny-szindróma”

„Helyeslem és indokoltnak tartom az aláírásgyűjtést” – mondta el a Krónika megkeresésére egy kétgyermekes anya, aki kifejtette, nem egyszer fordult már elő, hogy vérvétel, kanülbehelyezés, kisebb szemészeti beavatkozás alkalmával eltávolította őt a kórház személyzete gyereke közeléből, holott nem esett pánikba.

„A gyermekem sokáig rettegett a fehér köpenyesektől, úgynevezett »fehérköpeny-szindróma« alakult ki benne – mindez régen történt, még kétéves sem volt, amikor kórházba került. Engem kiküldtek a teremből, amikor vért vettek tőle, kintről hallottam, hogy hangosan sír, és tehetetlenül álltam, a személyzet pedig gorombán beszélt vele. Még ma is viszolygok, ha orvoshoz kell menni, pedig évek teltek el azóta” – mondta az édesanya.

Rámutatott, természetesen nem minden orvos és asszisztens viszonyul így a beteg gyerekekhez és szülőkhöz, volt dolga nagyon emberséges és szolgálatkész, kedves egészségügyi alkalmazottakkal is. „Nagyon jó lenne, ha nem alakulna ki a gyerekekben az orvosoktól, kórháztól való félelem, hiszen ez nagymértékben befolyásolja, hogy a jövőben milyen gyakran fordulnak orvoshoz, járnak rutinellenőrzésekre, sőt, hogy mennyire törődnek az egészségükkel” – mondta az édesanya.

„Engem kiküldtek a sürgősségi osztályról, kintről hallottam, ahogy két és fél éves gyerekem kiabál, hogy „Hadjáj! Hadjáj!” és amikor a procedúra lejárt, sebes volt az orrnyerge, megkarcolhatták az injekciós tűvel. Bántam, hogy kijöttem, és nem álltam a sarkamra, úgy éreztem, mintha elárultam volna őt” – mondta el lapunk kérdésére egy másik édesanya. Hozzátette, gyermeke ötévesen szemműtéten esett át, akkor a műtőajtóig vele maradhatott, és utána is, a lábadozás ideje alatt – ott nem küldték el a gyerek mellől.

„Sajnos még sok időnek kell eltelnie, amíg az orvosközpontú rendszer betegközpontúvá alakul. Egyelőre csak akkor számít a beteg, amikor a kezelésért borsos árat szabnak. Emiatt is fontos, hogy a szülő ne hagyja egyedül gyermekét a személyzettel” – hívta fel a figyelmet az édesanya.