Egy ilyen könyv témája általában nem vonzza az átlagolvasót, így sokszor az érintettekhez is nehezen jut el, pedig nagy szükségük lenne tanácsokra a probléma megoldásában – hangsúlyozta Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója az MTI-nek.

Mint azt kifejtette, Barbara Co­lo­roso könyve komoly változást eredményezhet a magyarul kortárs megfélemlítésnek nevezett bullying problémájának felismerésében és kezelésében, és segítséget nyújthat a pedagógusoknak, az iskolapszichológusoknak, a szülőknek, de még az áldozatoknak is.

A szülők felelőssége

Az iskolai bántalmazás leggyakoribb formája a cukkolás, a cikizés, a megszégyenítő megviccelés és a kiközösítés, de a testi erőszak is szerepel a gyakori bántalmazások listáján. Herjeczki Kornél elmondta, hogy a több nyelvre lefordított hiánypótló kötet – amely elnyerte a Books for a Better Life Award elnevezésű díjat – új szemléletet hoz a kortárs megfélemlítés megközelítésében, mert nemcsak konkrét lépéseket javasol a szakembereknek és a szülőknek, hanem megelőző stratégiákat, irányelveket is ad a biztonságot nyújtó iskolák és az aktív közösségek megteremtéséhez.

„Fontos felhívni a figyelmet a szülők felelősségére is: például, hogy tudatosítsák gyerekeikben az internethasználat veszélyeit, de talán még fontosabb, hogy erősítsék a gyerekek egészséges önképének kialakítását. Így kisebb az esélye, hogy akár áldozat, akár elkövető váljon belőlük” – jegyezte meg.

Hozzátette, hogy a zaklatáskor az elkövetőnek és az áldozatnak is sérül a személyisége, ugyanis mindketten rossz magatartásformát erősítenek magukban: az elkövetőn elhatalmasodnak a gyűlölködő, kirekesztő magatartásformák, az áldozat pedig a bántalmazás következtében egyre értéktelenebbnek érzi magát. Kiemelte, hogy mivel a bántalmazott gyerekek gyakran félnek a zaklatásról beszélni, a könyv egyes fejezetei tesztszerűen vezetik végig a szülőket azokon a pontokon, amelyeket megválaszolva esetleg gyanakodhatnak arra, hogy gyerekük bántalmazásnak van kitéve.

Árulkodó jelek, amiket észrevehet a pedagógus

Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis-alapítvány szakmai vezetője az MTI-nek hangsúlyozta, hogy ha az iskola légterében zajlik a bántalmazás, annak a pedagógusok számára árulkodó jelei vannak. Ilyen például, ha egy gyerek sosem játszik nagy közösségben, vagy a szüneteket a felnőttek közelében tölti, illetve ha nem akar részt venni fakultatív osztályprogramokon. „Sokszor nem az a baj, hogy a pedagógus nem tudja vagy nem látja, hogy mi történik, hanem az, hogy nem tud mit tenni, nincs megoldási alternatívája” – hangsúlyozta.

Ezekben a helyzetekben segíthet, ha van külső szemlélő, távolabbról jövő segítség. Ilyen lehet az iskolapszichológus vagy egy szociális munkás, hiszen „a kortárs bántalmazások sokszor nem egyetlen zaklatóról és egyetlen bántalmazottról szólnak, hanem egy nagyon rosszul működő osztály- vagy iskolai közösségről” – emelte ki.

A szakember szerint amennyiben egy szülő elég minőségi időt tölt gyerekével, akkor olyan légkört teremt, hogy a gyerek el fogja mondani, ha bajban van, de ha nem szól, akkor is vannak jelek, amelyekből lehet a zaklatásra gyanakodni. Ilyen például, ha a gyerek szomatikus tüneteket produkál: migrénes fejfájás gyötri, hasmenése, erős hasfájása van vagy minden nap kifogást keres, hogy miért nem akar iskolába menni, esetleg igényli, hogy minél hamarabb menjenek érte.