Ravatalozó kápolnát szenteltek Máramarosszigeten

 „A temetési szertartásokat esőben, hóban is kint kellett megtartani. Ilyen körülmények között égetően szükség volt egy tágas kápolnára, ahova a gyászoló gyülekezet is befér” – részletezte a Krónikának Sipos István, a máramarosszigeti református egyházközség lelkipásztora.

Az avatóünnepségen Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházmegye püspöke hirdetett igét, melyben kifejtette, hogy a református egyház törekedik arra, hogy a gyászoló családnak ne csak lelki támogatást nyújtson, hanem kellő méltóságban is el kell helyeznie a halott testét a temetés pillanatáig. „Ezeket a méltóságteljes helyeket megérdemli a 21. században minden romániai és európai állampolgár. Ehhez szükségesek ezek a ravatalozók. Igenis fel kell épüljenek ezek a kápolnák, ravatalozók, a hűtőkamrák minden gyülekezetben, ahol a halál beálltának pillanatától el lehet helyezni hallottainkat tisztességes körülmények között” – fogalmazott Csűry István püspök. Az egyházfő rámutatott arra is, hogy bár a nagyvárosokban egyre kevesebb a temetkezési hely, ameddig lehet ragaszkodni kell a régi magyar hagyományhoz, az anyaföldbe való elhantoláshoz.

Az ilyen jellegű ravatalozók megépítése teológiai kérdést is hordoz – mondta a püspök. „Rá kell döbbennünk arra, hogy a jelenlegi világban a halál sokkal jobban fogva tartja az embert, mint az élet. Igenis az életben az ember fél a haláltól. Félünk a haláltól, foglalkoztat bennünket a halál, és igazából nincs más olyan segédanyagunk az egyházon kívül, ami ezzel szembe tudna fordítani. Különösen egy válsággal, kudarccal teli világban, ami egyre inkább lehúz bennünket. A halál félelmében élő ember nem fog a halál félelmében megerősödő igehirdetésből jót tanulni, megoldást találni. Nekünk a feltámadásban, az őszinte feltámadásról szóló igehirdetésben, az élet megbecsülésében, a halál komolyan vételével, de nem a halál félelmében szóló Krisztusra tekintő gondolatokat kell megfogalmazni” – tette hozzá a püspök, majd megáldotta az építményt.