Elkezdődött a hit éve, a II. vatikáni zsinatra emlékeznek Rómában

„Ma, 50 évvel a II. vatikáni zsinat megnyitása után, nagy örömmel indítjuk el a hit évét” – kezdte szentbeszédét XVI. Benedek pápa. Üdvözölte I. Bartolomeosz pátriárkát és Rowan Williamst, Canterbury anglikán érsekét, a keleti katolikus egyházak pátriárkáit és nagyérsekeit, a püspöki konferenciák elnökeit. A Vatikáni Rádió tájékoztatása szerint a pápa külön köszöntötte azokat a koncelebráló atyákat, akiknek abban a kegyelemben volt részük, hogy részt vehettek a zsinaton. Kifejtette, a hit éve következetesen kapcsolódik az egyháznak az utóbbi 50 évben megtett útjához, melynek során kinyilatkoztatta: Jézus a keresztény hit középpontja.

A pápa emlékeztetett, a II. vatikáni zsinat nem kívánt külön dokumentumot szentelni a hit témájának. Ugyanakkor teljes mértékben áthatotta annak a tudata és vágya, hogy el kell merülni ismét a keresztény misztériumban ahhoz, hogy ismét hatékonyan felkínálja azt kora embereinek.

A pápa felidézte Boldog XXIII. János alakját, aki összehívta és megnyitotta a II. vatikáni zsinatot. A nyitóbeszédben ismertette a zsinat fő célját, amely a következő volt: „a keresztény tanítás szent letéteményének megőrzése és hatékonyabb formában való tanítása”. XVI. Benedek saját tapasztalataira is utalt: a zsinat idején megható feszültség volt érezhető azzal a közös feladattal szemben, hogy felragyogtassuk a hit igazságát és szépségét napjainkban, anélkül, hogy feláldoznánk a jelen igényeinek, vagy a múlthoz láncolnánk azt. Kifejtette, a legfontosabb feladat egy ilyen jelentős évfordulón, hogy az egész egyházban megújítsa azt a pozitív feszültséget, azt a vágyat, hogy ismét hirdesse Krisztust a ma emberének.

Ahhoz azonban, hogy az új evangelizációra ösztönző belső indíték ne maradjon pusztán elméleti, és ne vétkezzen zűrzavar keltésével, arra van szükség, hogy konkrét és pontosan meghatározott alapokra támaszkodjon. Ez az alap a II. vatikáni zsinat tanítása – folytatta homíliájában a Szentatya hozzátéve, a zsinat nem talált ki semmi újat a hit témáját illetően, nem akarta a régit újjal helyettesíteni. Sokkal inkább arra törekedett, hogy ugyanaz a hit tovább éljen a mában, élő hit maradjon egy változó világban, hangsúlyozta XVI. Benedek. Kifejtette: ha ma az egyház új hit évét és új evangelizációt indít, akkor ezt nem azért teszi, hogy megemlékezzen egy évfordulóról, hanem azért, mert ma még nagyobb szükség van rá, mint 50 évvel ezelőtt.

Ugyanis az utóbbi évtizedekben előrehaladt a spirituális „elsivatagosodás”, vélte a pápa. Rámutatott: azonban éppen ennek a sivatagnak, ennek az űrnek a megtapasztalásából kiindulva fedezhető fel ismét a hit öröme, életbevágó fontossága a mai emberek számára. A pusztaságban felfedezhetők azok az értékek, amelyek alapvetően fontosak az élet számára.

Mint mondta, a sivatagban főleg olyan hívő emberekre van szükség, akik saját életükkel jelölik meg az ígéret földje felé vezető utat, és így életben tartják a reményt. Az egyre nagyobb fontosságot nyerő zarándokutakra utalva kifejtette: a hit éve úgy ábrázolható, mint egy zarándokút a mai világ sivatagjaiban, amelyre csak a legszükségesebbet visszük magunkkal: az evangéliumot és az egyház hitét, amelynek ragyogó kifejezései a II. vatikáni zsinat dokumentumai, valamint a 20 évvel ezelőtt közzétett Katolikus Egyház Katekizmusa, zárta szentbeszédét XVI. Benedek pápa.