„Közös tánc” az unitáriusoknál

„Ha az unitarizmusnak tánca lenne, könnyed, elegáns és mozgalmas páros vagy közös tánc lenne, ellenben unitárius viselet aligha létezhetne: nem összeegyeztethető az unitarizmussal, hogy egyenruhát húzzanak mindenkire, hiszen szabadelvű vallásról van szó, amely elfogadja és befogadja a másságot” – hangzott el Cool-túra az unitarizmus világába című zenés betétekkel fűszerezett beszélgetésen szerdán délután a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. A Nyílt napok a kolozsvári unitáriusoknál című egyhetes rendezvénysorozat keretében tartott beszélgetésen az unitárius vallás múltját, jelenét és világlátását mutatta be könnyed formában Fülöp Júlia unitárius ifjúsági lelkész és Rácz Mária kolozsvári belvárosi segédlelkész. A beszélgetésbe a hallgatóság is bekapcsolódott.

Rácz Mária többek között elmondta: az unitárius vallás sajátosan erdélyi vallás, de természetesen Erdélyen kívül is élnek unitáriusok, az Egyesült Államokbeli Unitárius Univerzalista Egyházzal testvérkapcsolatot is ápol a Magyar Unitárius Egyház. Erdélyben jelenleg körülbelül 60 ezer unitárius él, de Magyarországon és szórványosan máshol is vannak híveik, akik többnyire Erdélyből vándoroltak ki. A beszélgetésen az erdélyi unitarizmus történetét is felelevenítették, emlékeztetve, miközben Európa-szerte üldözték a másképp gondolkodókat, Erdélyben elsőként 1568-ban a tordai országgyűlésen kihirdették a vallásszabadságot. A rendezvény második felében a közönség is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Az egyik fiatal, Elekes Zsolt például elmondta, hogy szabad akaratából lett unitárius, hiszen mindig is úgy gondolta, hogy egy az Isten, ugyanakkor jobban tetszik neki, hogy ez az Isten szeretetére, és nem az Isten iránti félelemre tanító vallás. Az eseményen nem csak unitáriusok vettek részt, két idősebb református hölgy például egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy valamennyi felekezet eseményeire eljárnak, ha épp valamilyen szép rendezvény van.

Az unitárius nyílt napok keretében egyébként számos más rendezvényre is sor került, a Dávid Ferenc utcában berendezett fesztiválutcában, amelynek az Unitárius utca nevet adták, számos interaktív tevékenységbe vonták be nagy sikerrel az arra járókat. Nagy sikernek örvendett például az üzenőfal, amelyre bárki felírhatta vágyait, álmait. Rácz Mária a Krónikának elmondta: az Egyesült Államokból elindult Before I die (Mielőtt meghalok, szeretném, ha) mozgalmat elevenítették fel, amelynek ötlete egy amerikai hölgytől származik. A városban, ahol élt sok volt az elhagyott épület, amelyek rontották a városképet. Az egyik ilyen épületet iskolai táblákkal rakta tele és felírta rájuk ezt a fél mondatot: Before I die (Mielőtt meghalok) – az emberek pedig elkezdték folytatni a mondatot, felírni a táblákra vágyaikat. Később más városok is átvették az ötletet, így a kezdeményezésből mozgalom lett. Unitárius Arcképcsarnok címmel az unitáriusok kiemelkedő személyiségét bemutató tárlatot is láthattak az érdeklődök. Rácz Máriától megtudtuk: rendezvényeik többnyire telt házasak voltak, a szervezőket is meglepte a nagyarányú érdeklődés.