A reformációt ünnepelték

A Károli Gáspár-díjak ünnepélyes átadásán a tárcavezető kiemelte: a hit és a kultúra összetartozik, a teológia az egyetemes tudományosság része, az egyházi zene pedig a hitet közvetíti. „A reformációra emlékezve a hit bátorságát ünneplik a hívek” – tette hozzá. Megjegyezte, „olyan kultúránk van, ami elképzelhetetlen keresztény emberek színvonalas hozzájárulása nélkül”, s mindent meg kell tenni azért, hogy ez minél több ember számára világos legyen.

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke vasárnap, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) rendezvényén beszélt a reformációról, kiemelve, hogy annak mai programja, hogy „megszabadulva, félelem nélkül” szolgáljunk Istennek. Az Október a reformáció hónapja elnevezésű programsorozat keretében tartott istentiszteleten Bölcskei Gusztáv megjegyezte: a reformáció az egész kereszténység ügye, szellemisége pedig meg tudja nyitni a szíveket „a nagy testvéregyháznál” is. Utalt arra, hogy 50 éve kezdődött a II. vatikáni zsinat, „a nagy ablaknyitás után mostanában azonban valami olyasmi hallatszik onnan, hogy „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”. A református püspök emlékeztetett arra: Luther Mártont „emésztette, hogy hogyan találhatná meg az irgalmas Istent, és amikor rájött a bűnbocsánat erejére, felszabadult”, s „így van ezzel mindenki, aki Szentlélekkel telik meg”.

Mint ismeretes, a reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap annak emlékére, hogy a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét (újabb kutatások szerint a 95 tételt Luther a legvalószínűbben először levél útján juttatta el feletteséhez, a megyés püspökhöz, nem pedig a templomajtóra szögezte ki).

A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték: Luther születésnapján (november 10.), illetve halála napján (február 18.), az ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napján (június 25.). 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulóján a II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács elrendelte, hogy ezt a napot, amelyet a vallásjavítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rá következő vasárnapnak a megünneplése.