Újrahasznosított ingatlanok

Az országban az elsők között, 1949-ben alapították a legrégebbi Szatmár megyei termelőszövetkezetet Pálfalván. Az alföldi táj első osztályú termőföldjein kitűnő, országszerte elismert gazdaságok működtek. Kezdetben a mezőgazdasági termelőmunka több ezer embernek adott kenyeret, és az 50-es évek elején még Nicolae Ceauşescu is ellátogatott ide, akkor még mezőgazdasági pártfőtitkárként. Azóta teljesen átalakult a kép, néhány faluban már közvetlenül a rendszerváltás után szó szerint szétszedték az istállókat, raktárakat, máshol még mindig mezőgazdasági célokat szolgálnak, de olyan egykori istállók is vannak, amelyekben varrodák, bútorgyártó üzemek, esetleg szórakozóhelyek, diszkók működnek.

Közvagyon vagy közkézen eltűnt vagyon

Szatmárpálfalva község egykori téesz-épületeit ma is állattenyésztési célokra használják. „A hasznosítható állapotban lévő istállók nagy részében állatokat tartanak. Magáncégek baromfit és egyéb háziállatot nevelnek bennük – magyarázta a Krónika érdeklődésére Nagy József, a község polgármestere. – Rögtön a változás után privatizálták ezeket az ingatlanokat, majd a megalakult társulások használták egy ideig, később eladták őket. A községünkhöz tartozó Hiripen például, tavasszal, magánvállalkozók állattenyésztési farmot indítanak.”

A falu első embere szerint a legnagyobb gond az egykori állami gazdaság adminisztratív épületeivel van, mert azok mindegyike uradalmi kúriákban volt. Ezek egy részét viszszaigényelték az eredeti nemesi tulajdonosok leszármazottai. „Egyik eladó, a másik pedig életveszélyes állapotban van. Nagy kár értük, mert kulturális és építészeti értékek vesznek oda velük” – tette hozzá Nagy.

A falvak többségében még mindig gazdaságok működnek a régi istállókban. „Nálunk, még a rendszerváltáskor a gazdák két mezőgazdasági társulásba tömörültek, és felosztották egymás között a privatizált épületeket. Azóta is ezt a célt szolgálja az egykori téesz-vagyon” – közölte Heinrich Mihály, Mezőfény polgármestere.

A nagy váltáskor, néhány településen a falusi dolgozók egy része boszszúból, vagy mert sajátosan értelmezte a közösségi vagyon fogalmát, lebontotta és hazahordta az istállókat, raktárakat. Van olyan vidéki gazdaság is, amelyik helyén minden tavasszal vetések zöldellnek, és az épületek „szétszóródtak” a falu több pontján. Több kerti árnyékszék, szalonnafüstölő, tyúkól készült a még bontás után is jó minőségű építőanyagokból.

„A bontott cigánytégla az egyik legjobb építőanyag, ma sem kapni olyan erős falazóeszközt. Különben sokan vittek belőle, hiszen apáink meg nagyapáink a két kezükkel rakták a kollektíva falaiba, sokszor túlórázva, vért izzadva dolgoztak. Építették a rendszert, most akkor mért ne erősítenénk vele a saját udvarunkat, elvégre a közösből van, a mienk is” – véli a nevét elhallgatni kívánó, egykori kollektivista.

Alternatív felhasználási lehetőségek

Sok helyen más rendeltetést szánnak a volt téesz-házaknak. Alföldi város lévén, Nagykárolyban is működött termelőszövetkezet ’89 előtt. Az egykori tehénistállókban ma varrodák, szövőműhelyek működnek. Egy másik épületben használtruha- és játéktúrkáló van, másikban autóbádogos-műhely működik. A város déli kijáratánál lévőkben pedig bútorokat gyártanak, amelyeket Olaszországban és Németországban értékesítenek. Az alternatív felhasználási lehetőségek tárháza kifogyhatatlan. Kaplonyban az épületek egy részében állatokat tartanak, másik felében már a 90-es évektől szintén használtruha- és bútorkereskedést működtet a Caritas segélyszervezet.

Erdélyben, sőt országszerte hasonló a helyzet. Sok egykori téesz-épület idővel tönkremegy, másokban hajléktalanok szállnak meg. A leleményesebbek diszkót vagy kultúrházat létesítettek az „aranykor” hagyatéképületeiben. Attól is függ, hogy ezeket az épületeket hová építették évekkel ezelőtt: ha közművesített területen vagy ahhoz közel épült, könnyebb hasznosítani, sokszor még a külföldi befektetők is keresik ezeket. Erős alapokon állnak, nagy belső tereiket pedig könnyű tetszés szerint alakítani.