Összefogás nélkül nehéz

Milyen változásokat hozott az uniós csatlakozás a szlovákiai mezőgazdászok életében? Hogyan értékeli az elmúlt négy évet, és ennek tükrében milyen tanácsokkal tud szolgálni az erdélyi gazdáknak?

Azért nem hálás feladat párhuzamot vonni, mert a 2004-es európai uniós csatlakozáskor Szlovákia mezőgazdasági struktúrája másképp nézett ki, mint a romániai, négy évvel ezelőtt ugyanis nálunk még működtek a nagy kaliberű termelőszövetkezetek. Igaz, hogy az elmúlt évtizedben ezek fokozatosan feloszlottak, nagyon sok kisfarm alakult, de ezek nagyon jól meg tudtak állni a saját lábukon. Arra nagyon hamar rá kellett jönnünk, hogy az Európai Unió elképesztően bürokratikusan megszervezett rendszer, de aki ennek a „labirintusnak” kitapasztalja a járható ösvényeit, alanyi jogon hozzá tud férni az Unió által nyújtott, rendkívül hasznos támogatásokhoz. Ezt az „iskolát” ki kell járni, új szemléletet kell elsajátítani. Az első lépés az alapos tájékozódás. A mezőgazdasági támogatási rendszer átlátható, és ennek köszönhetően a gazdák már év elején tudnak tervezni, számolni. A termelő tudja, hogy mennyit kell teljesítenie és azt is, hogy az adott teljesítmény függvényében mekkora értékű támogatásra számíthat. Nálunk a gazdák a munkálatok összköltségének 70-80 százalékát bankkölcsönből fedezik, így nincsenek pénzügyi problémáik a támogatás kézbesítéséig. Tudni kell ugyanakkor, hogy sokkal kényelmesebb, könnyebb egy nagyobb, kétmillió eurós pályázatot elbírálni. Ezt viszont csak az a pályázó tudja felvállalni, aki további kétmilliót tud mellé tenni önrészként – ehhez pedig társulni kell. A jelenlegi EU-s pályázati rendszer a kisgazdákat kizárja, ez nyilvánvaló.

Honi agrárszakértőink többször is hangoztatták: az Európai Unió által felkínált támogatási lehetőségekről nagyon nehezen szereznek tudomást a gazdálkodók.

Mi nagyon sok időt és energiát fektettünk abba, hogy gazdáinknak elmagyarázzuk azt, hogy ezeket a lehetőségeket ki kell és ki lehet használni. Talán furcsán hangzik, de Szlovákiában sem volt könnyű feladat, gyakorlatilag a szlovákiai termelőket meg kellett győznünk az Európai Unió által nyújtott támogatások hasznosságáról. Kis túlzással: évekbe telt. Ugyanakkor a csatlakozást követően két fontos módosítást is eszközöltünk a támogatások odaítélésében. Míg 2004 előtt az állam megszüntetett mindenfajta alanyi jogon járó segélyezést, az európai uniós támogatások lehívására vonatkozó jogszabály kimondja: a farmerek a jövőben nagyrészt alanyi jogon juthatnak majd hozzá a közvetlen jövedelemtámogatásokhoz, és a piaci kereslet-kínálat törvényei alapján dönthetik el, hogy miből mennyit termeljenek. Másik fontos változás az volt, hogy az uniós szokások szerint a támogatásokat utófinanszírozás révén kapták meg a gazdák. Ma elmondhatjuk már, hogy 2004-től Szlovákiában nyereséges a mezőgazdaság, a kis- és közepes méretű társulásoktól a nagy termelői szövetkezetekig. Az uniós tagság egyben nagyobb és biztonságosabb piacot is jelent a mezőgazdasági termékeknek.

Hogyan értékelné az erdélyi agrárium jelenlegi helyzetét, agrárgazdaságunk versenyképességét a vidék felzárkózási esélyeit illetően?

Nagyon sok erdélyi mezőgazdásszal beszélgettem, és gyakran hallom tőlük, hogy legtöbben pár hektáros területeken próbálnak boldogulni, és sokan úgy gondolják, hogy nem is érdemes foglalkozni az európai uniós támogatásokkal. Ahhoz, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás sikeres legyen, véleményem szerint legkevesebb 50 hektáros területen érdemes gazdálkodni. Csak azt tudom tanácsolni, hogy termelői társulásokban kell gondolkodni, másképp nagyon nehéz lesz. A kormány pedig elsősorban a termelői társulások elősegítésével, a szerződési fegyelem és a versenyhivatal szerepének erősítésével, hatékonyabb civil piacvédelemmel, komolyabb minőségi szintek előírásával tudná segíteni az itteni agrárgazdaság versenyképességét. Erdélyben olyan programok kellenének, amelyekben lehetőséget biztosítanának a helyi gazdák számára. Például a félig önellátó gazdaságok támogatása, a szakképzési, szaktanácsadási programok elindítása, az ifjú gazdák támogatása.