Ürgebőrben

A téma a verespataki ciános aranybányaprojekt kapcsán merült fel, miután egyes bukaresti sajtóorgánumok arról cikkeztek, hogy a bányanyitás ellen tiltakozók között olyan civil szervezetek is vannak, amelyeket saját gazdasági érdekeiket követő üzletemberek finanszíroznak.

A Pontával készült interjúban fölmerült, hogy a Greenpeace Magyarország földterületet vásárolt Verespatakon, Crin Antonescu pedig – aki a miniszterelnök szövetségeseként egyébként most épp azzal kampányol a jövőre esedékes EP-és államfőválasztások előtt, hogy a beruházás ellenzőjének szerepében tetszeleg, és mindenért Pontára próbálja hárítani a felelősséget – szintén arról beszélt, hogy szerinte Magyarország azért nem örülne a bányaprojekt megvalósulásának, mert ezáltal Románai versenyelőnybe kerülne a térségben.

Mindez akár úgy is értelmezhető, mintha a most éppen hajba kapó szövetségesek azon azért közösen dolgoznának, hogy egy esetleges kudarc miatt – bármit is értsünk ez alatt – Magyarország tűnjön felelősnek a román polgárok szemében. Ha ez így van, ismét csak a tűzzel játszanak, hiszen felmérhetetlen veszélyeket hordozna magában, ha saját inkompetenciájukat úgy palástolnák, hogy tovább szítják a magyar-román ellentéteket.

Mielőtt azonban elkezdenénk –A tanú című film főhőse, Pelikán József mintájára – magukat ürgebőrbe varrt búvároknak álcázó, szabotázsra készülő magyar ügynököket keresni a Duna fenekén, emlékezzünk: az Oltchim privatizációs fiaskója, a CFR Marfă magánkézbe adása körüli szerencsétlenkedés és a Verespatak kapcsán kirobbant botrány egytől egyig a Ponta-kormányokhoz kapcsolódik. Ennek nyomán a kormányfő logikája mentén akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy Pontával együtt az egész kormány külföldi ügynökökből áll. Azonban mi nem vagyunk ennyire fogékonyak az összeesküvés-elméletekre. Ezért jóindulatúan csupán azt feltételezzük, hogy egyszerűen csak nem értenek ahhoz, amit csinálnak.