A hatalmon levő, de kudarcos politikusok utolsó érvét vetette be Victor Ponta miniszterelnök, amikor arról beszélt: külföldi hatalmak abban érdekeltek, hogy Románia energetikai beruházásait, az ország energetikai önállóságát meghiúsítsák.
2013. szeptember 13., 08:552013. szeptember 13., 08:55
2013. szeptember 13., 08:592013. szeptember 13., 08:59
A téma a verespataki ciános aranybányaprojekt kapcsán merült fel, miután egyes bukaresti sajtóorgánumok arról cikkeztek, hogy a bányanyitás ellen tiltakozók között olyan civil szervezetek is vannak, amelyeket saját gazdasági érdekeiket követő üzletemberek finanszíroznak.
A Pontával készült interjúban fölmerült, hogy a Greenpeace Magyarország földterületet vásárolt Verespatakon, Crin Antonescu pedig – aki a miniszterelnök szövetségeseként egyébként most épp azzal kampányol a jövőre esedékes EP-és államfőválasztások előtt, hogy a beruházás ellenzőjének szerepében tetszeleg, és mindenért Pontára próbálja hárítani a felelősséget – szintén arról beszélt, hogy szerinte Magyarország azért nem örülne a bányaprojekt megvalósulásának, mert ezáltal Románai versenyelőnybe kerülne a térségben.
Mindez akár úgy is értelmezhető, mintha a most éppen hajba kapó szövetségesek azon azért közösen dolgoznának, hogy egy esetleges kudarc miatt – bármit is értsünk ez alatt – Magyarország tűnjön felelősnek a román polgárok szemében. Ha ez így van, ismét csak a tűzzel játszanak, hiszen felmérhetetlen veszélyeket hordozna magában, ha saját inkompetenciájukat úgy palástolnák, hogy tovább szítják a magyar-román ellentéteket.
Mielőtt azonban elkezdenénk –A tanú című film főhőse, Pelikán József mintájára – magukat ürgebőrbe varrt búvároknak álcázó, szabotázsra készülő magyar ügynököket keresni a Duna fenekén, emlékezzünk: az Oltchim privatizációs fiaskója, a CFR Marfă magánkézbe adása körüli szerencsétlenkedés és a Verespatak kapcsán kirobbant botrány egytől egyig a Ponta-kormányokhoz kapcsolódik. Ennek nyomán a kormányfő logikája mentén akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy Pontával együtt az egész kormány külföldi ügynökökből áll. Azonban mi nem vagyunk ennyire fogékonyak az összeesküvés-elméletekre. Ezért jóindulatúan csupán azt feltételezzük, hogy egyszerűen csak nem értenek ahhoz, amit csinálnak.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
szóljon hozzá!