2008. november 03., 00:002008. november 03., 00:00
Egy hónappal a november 30-i választások előtt a pártok belefogtak a megszokott kampánytervek végrehajtásába: megjelentek a plakátok, kiosztásra kerültek a pártmütyürük, és lendületet kapott a népi étkeztetés elektorális változata is, amelyben a vezető politikusok személyesen löttyentik az éhezők tányérjába a kifőzdei étket. De mindez szokványosan történik, egyelőre nem sok különbséget mutatva a korábbi kampányokhoz képest.
Pedig nagy váltásra készül a politikai elit, ugyanis a választási rendszer megváltoztatásával ugrania kell, mégpedig – saját jövője sötétjébe. A váltást jelzi, hogy e kampányban az egyéni választókerületekben a verseny sokkal egyénre szabottabb lesz. Kevesebbet nyomnak a latba a központi pártirodákból leküldött, pártarculat-tervezett feliratok, több múlik az egyéni jelöltek helyi problémaérzékelő képességén, azon, hogy miként játszanak a helyi vagy kisrégiós gondok húrjain.
Látható tehát, hogy a „politikai diskurzus\" helyi problémaízekkel telítődik fel, azaz jó adagnyit regionalizálódik e kampányban, és okkal lehet számítani arra, hogy a választások után, miután a pártok visszatérnek a permanens kampány szokványosságaiba, e folyamat átalakítja magukat a pártbürokráciákat is. A megyei tanácselnökök ez év tavaszán bevezetett közvetlen megválasztása, majd a köztük és az egyéni választókerületben megválasztott parlamenti képviselők közötti alkalmi szövetségek alaposan feldúlhatják a pártbürokráciák eddigi bukaresti koncentrációját.
Nincsenek már „lokomotíva\"-elnökjelöltek, akik a pártok központi szócsövei lennének, helyettük a megyei tanácselnökök, nagyvárosi polgármesterek és az egyéni kerületi jelöltek alkalmi kampánykoalíciói lépnek, amelyből új hatalmi középszint jelenik meg pártokban. Meglehet, épp az a szint lesz a regionális reform erőteljesebb gerjesztője a következő évtizedben, és nem azok a fantaszták, akik autonómiastatútumokkal és regionális reformtervekkel próbálták megbombázni a román közvéleményt. Bár az igazi áttörést mégis e középszint és a tervező fantaszták hosszú távú együttműködése hozhatja meg.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.