Az idei helyhatósági választásokon a csíkszeredai polgármesteri székre függetlenként pályázó Bokor Márton ellen óvott eredménnyel a szövetség. Bokor azért nem szállhatott versenybe a szavazatokért, mert közhivatalnokként pályázott városvezetői mandátumra; az RMDSZ gyergyószentmiklósi polgármesterjelöltje esetében viszont nem tűnt fel ugyanez az összeférhetetlenség. Bírósági úton próbálta Kincses Elődöt is eltakarítani a hatodik parlamenti mandátumára pályázó Markó Béla útjából a szövetség – sikertelenül.
A hivatali megközelítés azt a választ kínálja, hogy a jogállamban mindent szabad, ami nem tilos, a kampánystáboknak pedig az a feladatuk, hogy valamennyi törvényes eszközt megragadjanak a jelöltek esélyeinek a növelésére. A választási versenyben azonban aligha elég csak erre gondolni. Ott azt is mérlegre kell tenni, hogy rokonszenvet vagy ellenszenvet vált ki a választókból a bírósági megoldásra tett kísérlet. Ha a magyar párt egy szélsőséges román jelölt indulását akadályozza meg, az lelkesítően hathat a szavazóira. Ha viszont egy köztiszteletnek örvendő magyar jelölt ellen lép fel, nem biztos, hogy növeli táborát. A szavazópolgár ugyanis hajlamos azt látni, hogy ki akarják venni a kezéből a döntés jogát. Már a választásokon is a politikusok, a bírák akarnak dönteni helyette. Júniusban is találkozhattunk ezzel a szemlélettel. Sorin Oprescu független bukaresti polgármesterjelöltnek pluszszavazatokat hozott, hogy ellenlábasai sikertelenül próbálták megakadályozni versenybe szállását. De minden bizonnyal az RMDSZ csíkszeredai óvásának is volt szerepe abban, hogy a szövetség gyergyószentmiklósi polgármesterjelöltje nem szerzett mandátumot. Túlságosan nyilvánvaló volt ugyanis, hogy kettős mércével mér a kampánystáb. Mindezek tükrében kockázatos és népszerűtlen lépés volt a Kincses Előd kizárására tett kísérlet. Ezzel ugyanis a szövetség a független szenátorjelöltet juttatta többletlehetőségekhez.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.