A vehemens tiltakozás láttán már-már azt gondolhatná az ember, hogy az RMDSZ elnöke túllőtt a célon, pedig nem így van. A kisebbségi nyelv tanulásának kötelezővé tétele Európa megannyi országában mindennapos gyakorlat. Éppen azokban az országokban működik jól a rendszer, amelyeket a népek közötti békés együttélés modelljeiként szoktunk emlegetni. Ez teszi ugyanis egyenrangúvá a számbeli kisebbséget a többséggel. Különben többletterhet kell vállalnia annak a gyermeknek, aki nem az állam nyelvén tanul az iskolában. Az előírt kétnyelvűség az abból fakadó torzulásokat is kiiktatná, hogy a magyarok mindkét nyelven képesek tájékozódni, a románok számára viszont voltaképpen ismeretlen a magyar világ. Szimmetrikussá tenné az interetnikus kapcsolatokat.
Mindezek ellenére aligha érezhetjük, hogy az RMDSZ-elnök felvetése jókor érkezett. Négy évvel ezelőtt éppen Markó Bélától tanultuk meg, hogy a választási évek sajátos politikai gondolkodást tesznek szükségessé. Az ilyenkor felvetett radikálisnak tűnő gondolatok csak arra jók, hogy újratermeljék a nemzeti törésvonalakat, hogy hadrendbe állítsák a magyarfóbiából szavazatokat remélő pártokat. Akkor Markó a magyar ellenzék által benyújtott autonómiatervezetet bírálta a rossz időzítés miatt.
Más baj is van a kampányban előszedett radikális követelésekkel. Ezeket a román politikai elit sem veszi komolyan. Valamennyi politikusnak ugyanis a saját praktikáit juttatja eszébe. Úgy tekint hát rájuk, mint az ötvenszázalékos béremelésre vagy a 13. havi nyugdíjra. Tudja: szavazatfogó csalinak, lufinak vetették be, nem kell tartani a megvalósítástól. Eddigi tapasztalatai alapján okkal gondolja: Markó is megszelídül majd, ha lejárnak a választások, és ismét az a kérdés vetődik fel, hogy bevegyék-e a magyarokat a kormányba. Ha pedig innen közelítjük meg a kérdést, Markó Béla tartalmilag helyes felvetése aligha vitt közelebb a célhoz. A hasonló célok megvalósulásában akkor reménykedhetünk, ha képviselőink állandóan napirenden tartják azokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
