Mert hogy ezek a játék kialakult szabályai, a szavazópolgárt meg kell győzni arról, hogy voksoljon a jelöltre. „Azért kell rám szavaznod, hogy neked jobb legyen” – ez a lehető legegyszerűbb megfogalmazási módja a jelöltet a választópolgárokkal a kampány idején összekapcsoló logikának. Ebben a viszonyban pedig a választópolgár leginkább az életminőségére, életszínvonalára figyel. Mert kulcsfontosságú számára, hogy ne növekedjen az adó, ne dráguljon a kenyér, jó utakon közlekedhessen, és ha rászorul, kapjon minőségi ellátást a kórházban. Értelemszerű tehát, hogy a jelöltek szavazatszerző ajánlata elsősorban gazdasági jellegű.
A jelenlegi, Romániát sem kímélő pénzügyi világválság nem a legjobb „útitárs” egy választási kampány idején. Noha azt egyetlen képviselő- vagy szenátorjelölt sem ígérheti, hogy békét hoz a globális gazdasági rendszerbe, a téma így vagy úgy felöltöztetve minden bizonnyal jelen lesz a programokban és szónoklatokban. Alighogy érzékelhetővé vált a pénzügyi válság, világszerte erősödni kezdtek a piacgazdaság végét, a kapitalizmus halálát hirdető hangok. Az ilyen bizonytalan időkben szoktak megjelenni lázálomszerű elképzelések országok „saját lábra állásáról”, önerőből való felemelkedéséről, kilépéséről az EU-ból, nemzetközi gazdasági szervezetekből stb., a nemzetgazdaság önmagába zárkózó „védelméről”. Mindez pedig azzal jár, hogy az ilyenkor amúgy is érzékeny társadalmi közhangulat alaptalan magabiztosságot eredményező bátorítást, impulzusokat kap. Innen pedig csak egy lépés az erőteljes populista diskurzusra építő pártok és politikusok népszerűségének növekedése, ami kampány idején szavazatokká tárgyiasul. Az tehát a kérdés: hogyan tud a romániai társadalom ellenállni ennek a tendenciának, és hogyan tudják a szavazópolgárok elválasztani a józan hangokat a messiásoktól. Egy kis odafigyeléssel talán nem lesz lehetetlen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
