2008. november 19., 11:252008. november 19., 11:25
Mindez azért vetődik fel, mert a gesztus újszerű. A székelyföldi területi autonómia elkötelezettjei ahhoz szoktak, hogy nekik kell kilincselni, Bukarestben, Brüsszelben, ha azt akarják, hogy tudomást szerezzenek róluk. Markó Béla bukaresti irodájába még be-betéved egy-egy diplomata, de valószínű, az RMDSZ-elnöktől nem azt hallja, amit ők mondanának. Ha abból indulunk ki, hogy valami hasonló történt 1989. december 15-én Temesváron is, fontosnak tűnhet a látogatás. Akkor Denis Curry, a bukaresti amerikai nagykövetség másodtitkára tájékozódott az akkor még temesvári házi őrizetben élő Tőkés Lászlónál. A lelkész az ajtóban posztoló zavarodott rendőrök válla fölött folytatott párbeszédet a diplomatával. Amerika akkor azt üzente, figyeli a fejleményeket, és nem nézné jó szemmel, ha a Ceauşescu-diktatúrával nyíltan szembeforduló Tőkésnek baja esnék. A látogatás gyakorlati haszna azonnal érződött. A hatalom visszavonta az egyházi épület kapujában posztoló rendőröket, a lelkész hívei félelem nélkül kezdhettek gyülekezni, egy héttel később pedig megbukott a Ceauşescu-diktatúra.
Azóta alapjaiban megváltozott a világ. Nemcsak diplomaták, de más országok miniszterei, államfői is zavartalanul tájékozódhatnak Erdélyben, a Székelyföldön. A kolozsvári amerikai kulturális intézet egyik korábbi diplomata rangú vezetője a Krónika szerkesztőségét is beiktatta tájékozódó látogatásai sorozatába. Így hát talán nem reményforrásként, hanem lehetőségként kell felfogni a diplomata látogatását. A fenntartható érdeklődésre, a kapcsolat folyamatos életben tartására kell törekedni. Annál is inkább, mert a színes bőrű, tehát kisebbségi amerikai elnök megválasztása új széljárást jelez. Megtörténhet: a Barack Obama-érában a Fehér Ház jobban figyel majd a kisebbségi kérdésre, a most létesített kapcsolatok pedig sokat érhetnek a következő években.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
