Az elnök útját magánlátogatásként harangozták be, ez azonban nem csökkenti jelentőségét. Sőt ez a körülmény kifejezetten jótékony hatásúnak bizonyult, hiszen nem kellett merev, protokolláris diskurzusba rejteni a mondanivalót, mint egy zászlófelvonós, katonai tiszteletadásos bukaresti hivatalos látogatáson. „Látni kell az emberek arcát, kezet kell fogni velük\" – fogalmazta meg Sólyom László körútjának lényegét. Magánlátogatáson az államfő nem csupán egy tisztséget, egy elvont eszmét – az államot – képviseli, és nem csupán államfőként viszonyul egy sor kérdéshez, hanem emberileg is maximálisan jelen lehet, szabadabban tájékozódhat, érdeklődhet és megismerhet, formális gesztusoktól jóval mentesebben. Ilyenkor van idő nemcsak csúcsvezetőkkel, hanem például polgármesterekkel, pedagógusokkal, egyesületvezetőkkel is elbeszélgetni, néptánctalálkozóra ellátogatni, szilvapálinkát és kürtőskalácsot kóstolgatni. Legalább annyira fontos elemei ezek az elnöki látogatásnak, mint a koszorúzás az ’56-os emlékműveknél, a rövid találkozó a román államfővel, és a megbeszélések az erdélyi magyar politikai vezetőkkel – pártállásra való tekintet nélkül. Egy ilyen látogatás üzenete mindenekelőtt hiteles, legyen szó önrendelkezésről vagy magyar nyelvű felsőoktatásról, másrészt jóval több emberhez eljut, mint egy kétnapos bukaresti munkalátogatásé. Ilyen látogatást olyan államfő tesz, aki valóban érdeklődik egy közösség sorsa iránt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
