Van, aki úgy látja, az egész Románia nyer azzal, ha egy erős román energetikai vállalat jelenik meg a térség piacán. Az energetikai téren felmutatott erő ugyanis az ország politikai súlyában is megmutatkozik, ami megannyi területen teremhet többletlehetőségeket. Ezt Oroszország példázza a legjobban.
Olyan is akad azonban, aki szerint többet vesztünk a réven, mint amenynyit nyerünk a gáton. A döntéssel ugyanis a kormány halálos ítéletet mond ki a mamutvállalatból kimaradó hőerőművekre. Ezek képtelenek lesznek megfelelni a környezetvédelmi szempontoknak, és előbb-utóbb valamennyinek lakat kerül a kapujára.
Ha az alapkérdésre nem is tudunk egyértelmű választ adni, az mindenképpen kiderül a szerdai döntésből, hogy a kormány úgy látja: lejárt az a kor, amikor az állam tulajdonában levő vállalatokra mindenáron külföldi vásárlót kell találni. Az ország vezetői azt érzik, az Európa legnagyobb ütemű növekedését produkáló román gazdaság képes arra, hogy saját erőből állítson erős játékost a térség energiapiacára. Megjött az önbizalom.
És való igaz: miért is kell például a cseh energetikai mamutnak megnyernie az olténiai áramszolgáltató privatizációjára kiírt pályázatot? Miben jobbak a csehek? Energetikai szempontból ugyanis Romániának jobbak az adottságai, mint a versenytársainak. A Kárpátok völgyeiben megannyi vízi erőmű épült, a széntartalékok bőségesek, az ország egyetlen atomerőművét nem szovjet technológiával építették, nem kell tehát a bezárására gondolni. Minden adott ahhoz, hogy a most létrejövő Electrica vegyen majd részt jó eséllyel a más országokban kiírt privatizációs versenyekben.
A kérdés csak az: mennyiben lesz az ország sikere a mamut sikere? Milyen mértékben részesül e sikerből valamennyi román állampolgár? Simulnak-e a villanyszámla olvasásakor gyűrődő ráncok a homlokunkon? Mert épp Oroszország példája mutatja, nem szükségszerű a haszon társadalmi terítése, elfér az néhány milliárdos bankszámláján is.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.