2007. március 19., 00:002007. március 19., 00:00
A jelenlegi válság okanyilvánvaló: a végrehajtó hatalomszabályozatlan és ellentmondásos megosztásaaz államelnök és a kormányfő között,az az „elnöki köztársaság”, amelynekalkotmányjogi alapjait Ion Iliescu rezsimje rakta le még1990–91-ben. De ami működött akkor a posztkommunistaátmenetben, nem működhet most, egy uniós tagszigorú jogállamiságában. A legsürgősebbaz volna tehát, ha a politikai elit most azalkotmánymódosításhoz szükségesátfogó egyetértés kialakításáratörekedne. Ehelyett viszont orosz rulettet játszik azországgal, amelynek tétje az, hogy sikeres marad-eRománia gazdasági fejlődésben éscivilizációs felzárkózásban –ténylegessé téve a csatlakozáslátszólagos sikertörténetét –,avagy visszahull egy belső peremországi stagnálásba.
A demokraták azt hiszik, most isélhetnek a kilencvenes évek második felébena tökély szintjére emelt koalícióstaktikájukkal, amellyel egyszerre voltak hatalmon ésellenzékben, egyszerre élvezték a kormányzássaljáró anyagi és az ellenzékiséggeljáró politikai tőkegyarapítás előnyeit.A liberálisok pedig Tãriceanu átmentésévelvannak elfoglalva, azt tüntetvén fel az országérdekének.
Kettős játékot folytat akoalíció mindkét nagypártja, a maximáliselőnyt akarván megszerezni addig, míg az országa csőd falának nem ütközik. A technokrata kormányötlete pedig nem egyéb, mint ennek leple.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.