Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
A kutyatámadásos halálesetet követő ,,mosakodás”, egymásra mutogatás, a felelősség elhárítása elképesztő szindrómává terebélyesedett a bukaresti polgármesteri hivatalban és az önkormányzatnak alárendelt hivataloknál.
A helyiek mellett megjelentek az ázsiai országokból érkezett vendégmunkások is. Meglepetésemre egy közös vonás van bennük: épp úgy a lapátnyélre támaszkodva lopják a napot, mint a román munkások. A példa ragadós, rögtön átveszik a hazai munkamorált.
Bár a koronavírus-járvány hál’ istennek Romániában is lecsengett, egyik „szövődményétől” – társadalmi, nem pedig egészségügyi értelemben – képtelenek vagyunk szabadulni.
Ukrán szurkolónak öltözött Ursula von der Leyen az Európai Unió helyzetének értékelésekor, s ez mindent elárul az európai bizottsági elnökről.
Elgondolkodtató, de nem meglepő a hír, hogy Romániában a könyvtárak csaknem fele bezárt, a könyvtárlátogatók száma pedig harmadára csökkent a rendszerváltás óta eltelt bő három évtizedben.
Repedezik a magyarellenesség újabb kis gömböce. Székely hokisokat, focistákat, szurkolókat, minisztereket és még Magyarország elnökét is bekapta a hirtelen fellángolt román nacionalista telhetetlenség.
Talán furcsán és ellentmondásosan hangzik, de bizonyos mértékig mégiscsak köszönettel tartozunk azoknak a szélsőséges, soviniszta románoknak, akik megostromolták, elfoglalták és meggyalázták az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt.
Önmagában attól nem inogna túlságosan Liviu Dragnea PSD-elnök széke, hogy a kormányzó alakulat erdélyi szervezetének vezetői mielőbbi tanácskozásra szólították a pártvezetőséget, megbeszélendő a belső nézeteltéréseket.