2012. szeptember 06., 09:492012. szeptember 06., 09:49
A minisztert egyből vágta, egy kicsit összemosta ugyan a minisztériummal, de ezt már nem tisztáztuk, mert nem ő az egyetlen, aki szerint a kettő ugyanaz. Zsófi arról azonosítja a minisztert, hogy bevezette a nulla osztályt. A bevezetéskor egy kicsit meglepődtünk, ő is és mi is, Zsófi azért méltatlankodott, hogy ő nem lehet a legnagyobb az óvodában, hiszen nagycsoportosként együtt ballagott az egy évvel nagyobb előkészítősökkel. Én meg azon tipródtam, hogy miért nem vagyok rendesen tájékoztatva, ködös volt az egész, a zéró osztályról a nullánál is kevesebbet lehetett tudni.
Aztán mindketten megnyugodtunk, vagány a tanító néni, sokkal izgalmasabb lesz az előkészítő az iskolában, több lesz a kaland és a kihívás, mint az óvodában, ahol a széltől is óvták, a sarokig is csak többhetes testi-lelki felkészülés után vitték ki a gyermekemet. Zsófi meg minden jelét mutatja, hogy teljesen iskolaérett, folyton írni és olvasni akar, és hiába mondom, hogy ej, ráérünk arra még, már szinte minden betűt ismer, pedig csak a Zsófi betűvel kezdtük, és legfeljebb az anya-apa betűig akartunk eljutni. Aztán meglepően gyorsan és jól számol fejben. (Kire ütött ez a gyerek?)
Azzal is sokkolt, hogy nagyon szeretne megtanulni románul, hogy értse, mit mondanak a románok. (Attól tartok, erről az iskola, a román tanterv és tankönyv majd szépen leszoktatja.) Várjuk tehát az iskolakezdést, végül már örülünk is a nulladik évnek, hiszen az nekünk jó, ha szépnek látjuk az életünket. És akkor jön Zsófi, és elvárja, hogy magyarázzam el, hogy maroknyian vagyunk, de az is elég lenne. Ha nem beszélnénk el egymás mellett túl gyakran. Ha minden tíz évben legalább egyszer egy ügy mentén minden disszonancia nélkül meg tudnánk állni egymás mellett. De nem mondom, hogy még ne tudja.
Mint ahogy azt se, hogy életének hat éve alatt volt legalább tucatnyi tanügyminiszter, és hogy az égadta világon semmiben nem értettek egyet, és hogy nem tartom kizártnak, hogy jövőre már nem lesz nulladik osztály, és gondolni sem akarok arra, hogy mire érettségiznie kell, hányszor fog annak a módszertana módosulni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.