JEGYZET – Lakása és a városközpont között hosszabb távon villamosozó kollégám egyik nap azt újságolta, hogy új zsebtolvajkontingens jelent meg a járművén.
2014. július 22., 20:472014. július 22., 20:47
Próbáltam viccre venni a hírt, kétségbe vonva, hogy villamosán minden zsebtolvajt ismerne, de nagyon komolyan és nagyon röviden csak annyit válaszolt: de ismerem. Ezek szerint fele se tréfa a zsebtolvajok nemzedékváltásának, lássuk hát a részleteket, és tanuljunk belőle!
Első keresztkérdésem az volt, hogy honnan veszi az aznapiak újdonságát. Szemrebbenés nélkül rávágta, hogy ezek tiszták. Hát annyi idő után gondolták, megmosdanak ők is. Nem, nem, ezeken látszott, hogy nem először mosdanak. És nem is szemtelenül fürge kissrácok, hanem inkább nagy kamaszok. Jó, értem. De hol voltak eddig? Valahol a megyében bóklásztak? Inkább európai tájakon – elmélkedett a kolléga, és látszott rajta, hogy komolyan foglalkoztatja az ügy.
Kérdeztem, hogy „munka” közben látta-e őket, határozott nem volt a válasz. Hát ez furcsa. Lám csak, hogy lép váratlanul az ember elé egy eddig nem tapasztalt filozófiai kérdés, így, földi pályájának vége felé. Mindegy is, hogy mikor toppan be életünkbe a dilemma, ha már ott van, oldjuk meg! Javasoltam, hogy üljünk le egy kávé mellé, könnyebben gondolkodik az ember ülve, mintha ácsorog a nagy melegben.
Leültünk, törtük a fejünket, semmi érdemleges nem jutott eszünkbe, ám láthatóam kerülgettük a forró kását. Végül a kollégám törte meg a csendet, megkockáztatva, hogy talán nem is zsebtolvajok. Az általa ismert szutykos kis purdék kinőhették a szakma villamoson gyakorolható részét, azért tűntek el. Komolyabb ügyekkel foglalkoznak. Most már rajtam volt a véleménymondás sora, és nem is haboztam sokat: s ha ezek már Európában töltötték le a kötelező gyakorlati időt?! Lehet, határozottan lehet – hangzott a válasz, öszszenéztünk, és majdnem egyszerre kezdtünk el nevetni: a mi fejünkkel van a baj! Hát végre kimondtuk! Igen, mi vagyunk maradiak, begyepesedettek.
Csak egyféleképpen tudunk gondolkodni, képtelenül a váltásra. És túlcsordulnak bennünk az előítéletek: rápillantunk valakire, és máris berakjuk a skatulyáinkba. Ki tudja, ránk is miket mondhat egy-egy hozzánk hasonló ásatag?! Sebaj, van ennek ellenszere, biztattam a kollégát: legközelebb kérdezz tőlük valamit franciául, angolul, németül vagy olaszul, és meglátod, rögtön kiderül, hol is járták ki a továbbképzőt!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!