2011. december 28., 10:002011. december 28., 10:00
Mi lett volna, ha 1989 karácsonyán nem lövik le a diktátort, ha nem szűnik meg a jólétinek nevezett, ám valójában látszatokra és hazugságokra épült társadalmi-politikai rendszer. Több mint két évtizede megfontoltan kétféle társadalmi berendezkedést ütköztetnek a hazai médiafogyasztó előtt: azt, amelyben az állam mindenkinek lakást, munkahelyet, tehát viszonylagos egzisztenciát biztosított, illetve amely levette a kezét a polgárokról, rábízva, boldoguljon, ahogy tud. És ezzel sokakat becsalogattak egy olyan érzelmi csapdába, amelyből a többség nem ismeri a kiutat.
Nem véletlenül támad az az érzésünk, mintha a kortárs román filmipar egyik legautentikusabb képviselője, Corneliu Porumboiu első, 2006-ban bemutatott játékfilmjét élnénk át újra. A Volt-e vagy sem? című, bemutatója évében Cannes-ban két díjat besöprő szatíra 16 év távlatából dolgozza fel a rendszerváltó eseményeket egy televíziós műsorvezető, egy nyugdíjas és egy alkoholista történelemtanár stúdióbeszélgetése révén. Miközben mindannyian misztifikálják a történelmet, hogy önmagukat mentsék, arra keresik a választ: volt-e forradalom kisvárosukban.
Aminek a fokmérője esetükben az, ha a helyi lakosság – élen a később álforradalmárnak bizonyuló történelemtanárral – december 22-e, 12 óra 08 percnél, azaz Ceauşescuék elhíresült helikopteres szökésének pillanatánál korábban kivonult tüntetni. Napunk Romániájában nemcsak az igazi forradalmárok hősies tettét, de magát a rendszerváltás tényét is sokan megkérdőjelezik, afölött elmélkedve: a biztos megélhetés fejében mégiscsak bevállalható az elnyomás, a cenzúra, a szellemi nincstelenség. Holott zsákutcába vezet, ha opcióként a lehetetlent tárják elénk, vagyis hogy egzisztenciális szempontból visszatérhetnek a hetvenes–nyolcvanas évek, az egykori rossznál pedig kevésbé rossz az, ami volt.
„Csináltunk mi is egy forradalmat, ahogy tudtunk. A magunk módján” – mondja Porumboiu mozijának nyugdíjas „hőse”. Huszonkét év elteltével bebizonyosodott, hogy egy rendszerváltáshoz ennél kicsivel több kell…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok