2010. április 16., 16:382010. április 16., 16:38
Ámbátor megtörténhet, hogy elhamarkodottan ítélt mindenki, aki úgy gondolta, hogy íme, a balliberális rendszer prominens képviselői távozásuk előtt még egyszer megmutatják, miért is kell végre elhúzniuk a sunyiba. Lehet, hogy az egész sorbanállás-mizéria csak teszt volt, amelynek során azt mérték föl, mennyire elkötelezettek a képviseleti demokrácia mellett a választók: aki az előtte támasztott akadályon is képes túllépni, és hajlandó több órát várni arra, hogy leadhassa voksát, az valóban megérdemli, hogy beleszólhasson a közügyekbe.
Úgyhogy könnyen megtörténhet, hogy ez csak az első kör volt, és a következő választáson már minden egyes állampolgárnak tanúbizonyságot kell tennie arról, hogy valóban méltó a politikai életbe való beleszólásra. Nem más ez, mint az egykori vagyoni cenzus demokratikusabb változata: régen az voksolhatott, akinek anyagi helyzete meghaladta a kijelölt szintet, ma viszont az, aki szavazata leadása érdekében kész bármilyen akadályt leküzdeni. Így a sorban állásos trükk csupán a kezdet volt: a jövőben például akár tesztkérdésekkel is indulhat a szavazás – például ilyesmikkel, hogy mi a különbség a jobb- és a baloldal között, vagy hogy melyik az a párt, amely egykor tömeggyilkos diktatúrát működtetett, ma mégis úgy véli, hogy kizárólag ő képes az országot irányítani.
De lehet durvább, kalandtúraszerű is a próbatétel: mondjuk a szavazókör előtt lövészárok- és szögesdrót-rendszeren kell átverekednie magát a polgárnak, akire egyik oldalról munkásőrök, a másikról magyar gárdisták dobálnak kétkilós csomagokba összefogott kampányplakátkötegeket. Ha ezt túlélte, az előtérben le kell ülnie, és fél óra alatt kisesszét kell írnia a nemiség mint a politika része témakörében. (lásd őszödi beszéd, ahol elvont, mintegy spirituális formában jelenik meg: elkúrtuk. Ezzel szembeállítható az egyszerű emberhez közel álló primitív őserő, amely a volt kormányfő által szellemi síkon megfogalmazottakat a maguk nyers valójában valósítja meg, mint a csinos szőke gárdistalány pornófilmjei). Ha pedig ezt a próbát is sikerrel teljesítette a polgár, akkor valóban méltó rá, hogy voksával ő is befolyásolja e nagyszerű köztársaság jövőjét. Hiszen bizonyította kitartását, valamint azt, hogy tisztában van a napi politika legfontosabb történéseivel.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.