2010. július 30., 11:482010. július 30., 11:48
Figyelembe kell venni, hogy a mostani felmérés a diktátor házaspár kihantolása előtti napokban készült, világos, hogy az emberi vonatkozások a történelmi tények fölé kerekednek. Más szóval: a(z 1989 karácsonyán halálra ítélt, kivégzett és titokzatos körülmények között elhantolt) szülők hollétét és keresztény módon való újratemetését tisztázni és elérni akaró gyermekek kezdeményezése olyan érthető emberi érzelmeket érint, amelyek mellett eltörpül az, hogy ez a házaspár az első számú felelőse mindannak, ami 1965 márciusa és 1989 karácsonya között Romániában történt.
Hadd ne soroljam, de csak a helyszűke miatt. Az sem mellékes, hogy kiket kérdeztek meg a felmérés során. Abból kiindulva ugyanis, hogy a megkérdezettek 54 százaléka 1989 előtt jobban élt, mint ma, 68 százaléka a kommunizmust jó elképzelésnek, de elhibázott gyakorlatnak tartja, illetve hogy 37 százaléka kifejezetten sajnálja annak bukását, arra lehet következtetni, hogy a felméréshez adatokat szolgáltatók többsége nem mai fiatal, hanem a népi demokráciának, illetve szocializmusnak nevezett kommunista diktatúrát a maga módján megtapasztalta. Nagy valószínűséggel a csendben ülő szürke kisegér szerepében, akinek a pártállam „gondoskodása” tökéletesen megfelelt. Harmadrészt az sem mellékes, hogy a felmérés olyan időszakban készült, amikor Románia 1989 utáni időszakának legmélyebb és legsúlyosabb gazdasági, ezzel együtt pedig szociális válságát éli. Amelyben ráadásul a mai román politikai elit és közgondolkodás válsága is felsejlik, mert nem képes kitermelni magából sem igazi államférfiakat, sem sorsjavító módozatokat. Ahhoz, hogy egy Nicolae Ceauşescu jelölése szóba se jöhessen. Mindebben az összefüggésben nincs, vagy alig van olyan érv, amely józanságra tudná ébreszteni a(z elnézést a sarkításért, de a gyomrukon keresztül gondolkodó) embereket. Hacsak az nem térítené őket józanságra, ha mondjuk legalább negyedévre vízumot és vonatjegyet kapnának Észak-Koreába.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.