2010. július 30., 11:482010. július 30., 11:48
Figyelembe kell venni, hogy a mostani felmérés a diktátor házaspár kihantolása előtti napokban készült, világos, hogy az emberi vonatkozások a történelmi tények fölé kerekednek. Más szóval: a(z 1989 karácsonyán halálra ítélt, kivégzett és titokzatos körülmények között elhantolt) szülők hollétét és keresztény módon való újratemetését tisztázni és elérni akaró gyermekek kezdeményezése olyan érthető emberi érzelmeket érint, amelyek mellett eltörpül az, hogy ez a házaspár az első számú felelőse mindannak, ami 1965 márciusa és 1989 karácsonya között Romániában történt.
Hadd ne soroljam, de csak a helyszűke miatt. Az sem mellékes, hogy kiket kérdeztek meg a felmérés során. Abból kiindulva ugyanis, hogy a megkérdezettek 54 százaléka 1989 előtt jobban élt, mint ma, 68 százaléka a kommunizmust jó elképzelésnek, de elhibázott gyakorlatnak tartja, illetve hogy 37 százaléka kifejezetten sajnálja annak bukását, arra lehet következtetni, hogy a felméréshez adatokat szolgáltatók többsége nem mai fiatal, hanem a népi demokráciának, illetve szocializmusnak nevezett kommunista diktatúrát a maga módján megtapasztalta. Nagy valószínűséggel a csendben ülő szürke kisegér szerepében, akinek a pártállam „gondoskodása” tökéletesen megfelelt. Harmadrészt az sem mellékes, hogy a felmérés olyan időszakban készült, amikor Románia 1989 utáni időszakának legmélyebb és legsúlyosabb gazdasági, ezzel együtt pedig szociális válságát éli. Amelyben ráadásul a mai román politikai elit és közgondolkodás válsága is felsejlik, mert nem képes kitermelni magából sem igazi államférfiakat, sem sorsjavító módozatokat. Ahhoz, hogy egy Nicolae Ceauşescu jelölése szóba se jöhessen. Mindebben az összefüggésben nincs, vagy alig van olyan érv, amely józanságra tudná ébreszteni a(z elnézést a sarkításért, de a gyomrukon keresztül gondolkodó) embereket. Hacsak az nem térítené őket józanságra, ha mondjuk legalább negyedévre vízumot és vonatjegyet kapnának Észak-Koreába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok