JEGYZET – A kalandfilmek legújabb divatját, az időben ide-oda utazgatást kívánta meg az egyre önkényesebben országló kormány és hátországa, a parlamenti többség: hatalmas rágnivalót dobtak a cirkusz kenyerén rágódóknak, amit azonnal el is kezdtek marcangolni.
2017. április 25., 23:352017. április 25., 23:35
Az ötletgazda nem jelentkezett ugyan, mert rájöhetett, hogy ennél nevetségesebb időtöltést nemigen lehet elképzelni, de nem is keresi senki a szikrát kipattantó lángészt. Nem keresik, mert olyan tartósnak bizonyul a kiadós konc, ami vetekszik a legjobban teljesítő gumicsonttal: ha időtlen időkig nem is, de a következő parlamenti ciklusig mindenképp kitart.
Arról van szó, hogy ki akarják vizsgálni a 2009-es elnökválasztás állítólagos elcsalását. Azt a szánalmas helyzetet, amikor azzal hajtottuk álomra a fejünk, hogy Geoană megnyerte az elnökválasztást, reggel pedig arra ébredtünk, hogy vígan röhécselve Băsescu áll ismét az ország hajójának kormánya mögött. Nagy kedvelője vagyok a groteszk és abszurd irodalomnak, de ez csupán szánalmas ripacskodás volt. Mert mondtak ezt-azt, emlegették a párizsi turbószavazást, már az urnazárás előtt túlságosan magabiztos, a szavazatszámlálást fölöslegesnek kikiáltó kampánystáb aranyköpéseit, de nem történt semmi, csak következett még öt nagyon-nagyon sötét és velejéig hazug esztendő.
Sebaj, most majd minden kiderül – ügyködnek lázasan a fényderítő bizottság összehordásán. Hirtelen nagyon sokan másodpercre pontosan emlékeznek arra az estére és éjszakára, vitatkoznak, egyetértenek, csak egy valamiről feledkeznek meg: ha kiderül a csalás, mi lesz?! Egyetlen gombnyomással visszaugrunk hét és fél évet?! Elrikkantjuk a stornot, és Geoană teljes pompával bevonul Cotroceni-be?! Nem, ez legföljebb rossz filmekben fordul elő. Az talán megtörténhetne, hogy bizonyos elnöki intézkedéseket semmisnek nyilvánítanak, amitől biztosan nem a széles néptömegek lesznek boldogabbak, hanem a néhány ügyeskedő, akit annak idején a matróznak sikerült kijátszania.
Ezt ő is jól tudja, nem hiába híresztelte, milyen harcedzett tengeri medve volt. Az utóbbi időben ezért szállhatott ringbe: esténként sorra bejelentkezik a hírtévéknél, sérteget, mocskolódik, mintha még mindig ő volna a jani. És kitartóan bizonygatja, esküdözik fűre-fára, hogy semmi hátsó akcióról nem tud, neki az országot kellett irányítania, nem ért rá a sugdosásokat meghallani. Láthatóan fél. Mert mi is lesz, ha az igazságtevést komolyan vevők tőle követelik majd vissza ellopott éveiket? Honnan kap elő annyi életet?!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok