VEZÉRCIKK – A német társadalomnak van elég ereje ahhoz, hogy továbbra is úgy éljen, ahogy akar: szabadon, együtt, nyitottan – nyilatkozta Angela Merkel, miután tucatnyian meghaltak és mintegy félszázan megsebesültek abban a kamionos gázolási merényletben, amelyet egy berlini karácsonyi vásárban követtek el.
2016. december 20., 19:002016. december 20., 19:00
2016. december 20., 19:012016. december 20., 19:01
A német kancellár bizton állította, hogy az ügy minden részletét feltárják, és a felelősöket a törvény teljes szigorával megbüntetik. Majd hozzátette: „nem akarunk a gonosztól való félelem bénultságában élni”.
Merkel az újabb felfoghatatlan tragédia után sem enged abból a világhatalmi hiszekegyből, miszerint a Nyugat elvei kikezdhetetlenek, ennélfogva az ezeket képviselő erők nem hibázhatnak, nem hátrálhatnak meg. Azaz szörnyű dolog történt, de nem kell kétségbe esni: az élvezeti demokráciában pukkadásig felhizlalt polgárok fogyasszanak csak tovább, ezután is éljen mindenki úgy, ahogy eddig, mert nekik szabad, hiszen ők a legszabadabbak, és ezt igenis minden eszközzel megvédik és fenntartják.
Eközben egy „párhuzamos” világban az Úr eljövetelét várják: a hívők elcsendesedve, magukba fordulva tartanak önvizsgálatot. Nagyon nehéz kizárni a rohanó világ csábító fantomképeit, zaját, de az emberiség nem véletlenül szabott magának időt cselekedetei átgondolására, a megtisztulásra. Esendőségünket ugyanis soha nem tudtuk véglegesen legyőzni, és nincs az a világi hatalom vagy tudomány, amely gyógyírként felérne a bűnbánatból merítkező lelkierővel. Ez azonban egy hosszadalmas folyamat, amely nem tobzódó szabadságot, hanem visszahúzódást és magányt, nem nyitást, hanem zárást feltételez. És ami a legfontosabb: éppen az a cél, hogy az adventi időszak után ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Mert ha őszintén szembenéztünk magunkkal, és belső tisztaszobánk készen áll befogadni a valódi csodát, más, jobb emberekké válunk.
Egy párhuzamos világban azonban dübörög a gazdaság, nő a GDP, és ártatlan embereket mészárolnak le, de kitartás, továbbra is szabadon azt csinálhatunk, amit akarunk, nem fogunk a gonosztól való félelem bénultságában élni, nem hátrálunk meg, soha nem fogjuk beismerni, mekkora vészt szabadítottunk magunkra, és eszünkbe ne jusson elgondolkodni azon, vajon miért bűnhődünk.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!