2009. december 16., 10:082009. december 16., 10:08
Az, hogy ez a többség a vesztes liberálisoktól és a szociáldemokratáktól a hatalomhoz dörgölőző „függetlenek” soraiba átült honatyáknak köszönhetően jöhet létre, nem annyira fájdalmas, mint az, hogy a kialakulásához az RMDSZ járult hozzá elsőként, amikor vállalta, hogy „néppárti” alapon együtt alkotja majd a jövendő kormány magját azzal a PDL-vel, amely eddig mind a bukaresti, mind a strasbourgi Európai Parlamentben keresztbe tett a magyar kisebbségi kezdeményezéseknek.
Persze lehet azzal érvelni, hogy a kormányrészvétel nem csupán az RMDSZ, hanem a romániai magyar kisebbség elemi érdeke, de egyre kevésbé hitelesen. A minden áron, bárkivel való szövetkezés, és az ennek nyomán kiérdemelt „a román politika örömlánya” cím ugyanis a legkevésbé sem vet jó fényt a szövetségre, rajta keresztül pedig a magyar közösséget is megbélyegzi.
Ha pedig ezzel kívánják kifogni a szelet az RMDSZ ellenzékének számító, Băsescut támogató erők vitorlájából, és próbálnak bevágódni a szintén az államfő mellett kiálló, a jövő évi magyarországi választások megnyerésére toronymagasan esélyes Fidesznél, akkor annál rosszabb. Igaz ugyan, hogy azon kevés magyar többsége, aki elment szavazni, Băsescura voksolt, de egy felelős politikai alakulatnak néha fel kell vállalnia, hogy szembemenjen a többséggel – főleg akkor, ha a többség ellenében általa megfogalmazott opció koherens és egyértelmű, morálisan is igazolható érveken alapul.
A következetesség hosszú távon nemcsak szép, de kifizetődő erény is – mert hogy jóval alkalmasabb a hitelesség és a bizalom helyreállítására, mint a politikai széljárás megváltozása nyomán sokadszor végrehajtott pálfordulat.
Arról nem is beszélve, mennyire hiú ábránd lenne, ha esetleg azt képzelnék, hogy „testvérpárti” alapon bármilyen befolyással lehetnek az RMDSZ-hez hasonlóan néppárti PDL-re. A PDL egyrészt jóval nagyobb, másrészt nem önjáró párt: köztudottan Traian Băsescu irányítja. Az pedig eddig már többször kiderült, mekkora eséllyel veszi fel a harcot az RMDSZ a régi-új államfővel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok