2009. december 16., 10:082009. december 16., 10:08
Az, hogy ez a többség a vesztes liberálisoktól és a szociáldemokratáktól a hatalomhoz dörgölőző „függetlenek” soraiba átült honatyáknak köszönhetően jöhet létre, nem annyira fájdalmas, mint az, hogy a kialakulásához az RMDSZ járult hozzá elsőként, amikor vállalta, hogy „néppárti” alapon együtt alkotja majd a jövendő kormány magját azzal a PDL-vel, amely eddig mind a bukaresti, mind a strasbourgi Európai Parlamentben keresztbe tett a magyar kisebbségi kezdeményezéseknek.
Persze lehet azzal érvelni, hogy a kormányrészvétel nem csupán az RMDSZ, hanem a romániai magyar kisebbség elemi érdeke, de egyre kevésbé hitelesen. A minden áron, bárkivel való szövetkezés, és az ennek nyomán kiérdemelt „a román politika örömlánya” cím ugyanis a legkevésbé sem vet jó fényt a szövetségre, rajta keresztül pedig a magyar közösséget is megbélyegzi.
Ha pedig ezzel kívánják kifogni a szelet az RMDSZ ellenzékének számító, Băsescut támogató erők vitorlájából, és próbálnak bevágódni a szintén az államfő mellett kiálló, a jövő évi magyarországi választások megnyerésére toronymagasan esélyes Fidesznél, akkor annál rosszabb. Igaz ugyan, hogy azon kevés magyar többsége, aki elment szavazni, Băsescura voksolt, de egy felelős politikai alakulatnak néha fel kell vállalnia, hogy szembemenjen a többséggel – főleg akkor, ha a többség ellenében általa megfogalmazott opció koherens és egyértelmű, morálisan is igazolható érveken alapul.
A következetesség hosszú távon nemcsak szép, de kifizetődő erény is – mert hogy jóval alkalmasabb a hitelesség és a bizalom helyreállítására, mint a politikai széljárás megváltozása nyomán sokadszor végrehajtott pálfordulat.
Arról nem is beszélve, mennyire hiú ábránd lenne, ha esetleg azt képzelnék, hogy „testvérpárti” alapon bármilyen befolyással lehetnek az RMDSZ-hez hasonlóan néppárti PDL-re. A PDL egyrészt jóval nagyobb, másrészt nem önjáró párt: köztudottan Traian Băsescu irányítja. Az pedig eddig már többször kiderült, mekkora eséllyel veszi fel a harcot az RMDSZ a régi-új államfővel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok