2010. augusztus 18., 10:542010. augusztus 18., 10:54
Persze hiábavaló és értelmetlen volna, ha az ország valamennyi tevékenységi körére kiható, és jórészt a hazai társadalom egészét sújtó gazdasági válság egyik tragikus következményeivel magyarázná bárki is a giuleşti-i kórházrobbanást kiváltó okokat. A krízis, valamint az egészségügyi rendszer lassú, de biztos leépülését eredményező, az elmúlt húsz év alatt született politikai látszatintézkedések azonban nagyon is hozzájárultak a jelenlegi betegellátás tarthatatlan helyzetének kialakulásához, az állandó kórházmizériához.
Az 1989 óta fungáló kormányok egyike sem volt képes működőképes, a betegek és az orvosok érdekeit szem előtt tartó kórházi rendszert kiépíteni és fenntartani. Arról nem beszélve, hogy a jelenlegi hatalom nyíltan beismerte tehetetlenségét, sőt cinikus hozzáállását, amikor a munkaügyi miniszter a minap amúgy legyintett egyet a hazai orvostársadalom feltartóztathatatlan exodusáról szóló hírekre: sebaj, a fehér köpenyesek majd megszedik magukat odakinn, és hazahozzák a külföldön szerzett szakismeretet. Az RMDSZ-t bizonyára nemes szándékok vezérelték, amikor elvállalta a közismerten legproblémásabbnak számító egészségügyi minisztériumot, Cseke Attila pedig a rendelkezésre álló szerény eszközökhöz képest próbálja megreformálni az ágazatot.
A magyar politikusnak azonban be kellene látnia: a jelenlegi áldatlan viszonyok közepette és a politikai akarat hiányában reformot képtelenség végrehajtani, és noha a kórháztragédiában közvetlenül semmiféle felelősség nem terheli, fel kellene ajánlania becsületbeli lemondását, mint ahogy civilizált országokban ezt megtennék a szakminiszterek hasonló esetben. És ha az RMDSZ bizonyítani akarja, hogy nem futamodik meg a szélmalomharcnak tűnő munka elől, hát javasolhat mást a feladat elvégzésére. Például orvost, aki lehet palesztin is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok