2011. szeptember 16., 10:122011. szeptember 16., 10:12
A romániai magyarság számbeli arányát ismerve bizonyára sokakban fölmerülhet: mi szükség lehet még egy pártra, amikor már megvan az egyébként érdekvédelmi szövetségként bejegyzett, de huszonegy éve pártként működő RMDSZ, illetve néhány éve az MPP is létezik? Hiszen a magyarság országos aránya alig hét százalék, a parlamenti bejutási küszöb pedig ötszázalékos – tehát ha mindhárom párt külön indul el a választásokon, akkor jó esély van arra, hogy egy se jusson be. Mindez valóban így van, ám amellett, hogy a matematikai kényszer miatt – hacsak addig nem módosul úgy a választási törvény, hogy eltörlik a parlamenti küszöböt – a józan ész megköveteli, hogy valamilyen formában összefogás szülessen a magyar pártok között, a versenyhelyzet jótékony hatásai is jelentős súllyal nyomnak a latban.
Az RMDSZ-nek a romániai magyarság egyetlen képviseleteként az elmúlt két évtizedben épp elég ideje volt belekényelmesedni ebbe a státusba. Elvakultság kell persze ahhoz, hogy bárki is kijelentse: az 1990 óta eltelt időszak zömét kormánypártként eltöltve semmit sem sikerült megvalósítania a magyar követelések közül. Az is tény ugyanakkor, hogy a magyarság érdekérvényesítéséért folytatott küzdelemben – mivel rivális híján nem volt, akivel szemben bizonyítania kellett – gyakran a könnyebb ellenállás irányába mozdult el. Ezért fontos, hogy egy olyan, komoly politikai alakulat is porondra lépjen, amely az eddiginél is intenzívebb munkára sarkallja az eddig monopolhelyzetben lévő szövetséget, és napirenden tartja a minél szélesebb körű önrendelkezés témáját. (Arról nem is beszélve, hogy egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy tagjai mindig, minden kérdésben ugyanazon állásponton legyenek – egy ilyen méretű társadalmon belül ugyanúgy szükség van a pluralizmusra, mint a nagyobbakban.) Az EMNP-nek persze még bizonyítania kell legitimitását, azt, hogy valóban érdemi alternatívát képvisel. Az eddigiek alapján amúgy nem kizárható, hogy a verseny résztvevői nemtelen eszközöket is felhasználnak majd – remélhetőleg azonban a versengésnek végül egy igazi nyertese lesz: a romániai magyarság.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.