2010. január 06., 09:342010. január 06., 09:34
Az RMDSZ tájékoztató szolgálata foglalta ekképpen össze 2009. március 27-én a Markó Béla marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elhangzottakat. Az elnök szavai, az akkori mércével mérve, nem sok újdonságot hordoztak. A verespataki aranybánya megnyitása ügyében ugyanis egy évtizeden át következetes volt a szövetség: mindvégig ellenezte a beruházást.
A kérdésben megszólaló romániai magyar politikusok akár az RMDSZ programját is idézhették. Ez így fogalmaz: „Határozottan ellenezzük a ciános technológiát használó bányászati tevékenységeket (figyelembe véve a megelőzés elvét, a környezetünk és természeti értékeink megóvását kívánjuk biztosítani)”. A szövetség legutóbbi, kolozsvári kongresszusán Markó Béla beszámolójában úgy értékelte, azért is érdemes volt részt venni a kormányban, mert „még olyan bonyolult kérdésben is érvényesült az álláspontunk, mint Verespatak”.
A jó ügy képviselete tudatában Eckstein-Kovács Péter egykori szenátor még annak a politikai ódiumát is vállalta, hogy a mumusnak tekintett Gheorghe Funar nagy-romániás szenátorral közösen nyújtson be törvénytervezetet a ciántechnológiás bányászati eljárás romániai betiltása ügyében. Kimondva vagy kimondatlan az ügynek egy határon átívelő magyar–magyar vonatkozása is volt: a 2000-es nagybányai ciánszennyezés ugyanis már megmutatta, az erdélyi hegyekben használt veszélyes technológia Romániát és Magyarországot egyként sújthatja.
A jelenlegi PDL–RMDSZ-kormány programjában a Verespatak-ügy felülvizsgálata szerepel, ami azt jelenti: a kormány a bányanyitás engedélyezésére készül. Az RMDSZ pedig nem lép fel a bányanyitás ellen; épp azt a minisztériumot igazgatja, amelyre a piszkos munka elvégzése hárul. Ezek után már az sem lenne meglepő, ha – mérhetetlen hatalomvágyukból fakadóan – a szövetség politikusai egy megalakítandó homogenizációs minisztérium irányítását vállalnák.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok