2010. augusztus 30., 05:242010. augusztus 30., 05:24
Nálunk, kedvenc napilapomnál, legalábbis ez a regula, és igyekszik mindenki ehhez tartani magát. Persze vannak lapok, amelyek nem ragaszkodnak ennyire „mereven” ehhez a szabályhoz és keverik a véleményműfajt a hírrel – lelkük rajta, nem kommentálom mások lapszerkesztési politikáját. Legfőképpen azért nem, mert egyiknél is, másiknál is a kollégák aláírják a cikkeiket, magyarán vállalják a felelősséget és az esetleges következményeket mind a hír igaza, mind a leírt saját vélemény miatt. S félreértés ne essék, mindezt nem a kedves olvasó kioktatására írtam, hanem azért, mert néha nem árt tisztázni fogalmakat, s mert azt sem tartom szentségtörésnek, ha az olvasó belelát az újságszerkesztés „gyártási technológiájába”.
Erről ennyit... Ezzel szemben az olvasó szintén megfogalmazhatja magánvéleményét olvasói levélben, de akár telefonon is felhívhatja az újságírót és „megmondhatja a magáét”, ha úgy tetszik. Ebben az esetben a jó modort ismerő olvasó aláírja a levelet, illetve bemutatkozik telefonon, mert ez is a dolgok rendjéhez tartozik. Azonban újfent arra is lehetőség nyílt, hogy olvasók internetes újságok honlapján, úgynevezett vitafórumokon fejtsék ki véleményüket egy-egy esemény, téma, történés kapcsán, közéleti személyiség munkája kapcsán – ha úgy tetszik. Tapasztalatom szerint azokon az internetes vitafórumokon, ahol e-mail címmel és teljes névvel regisztrálni kell, igen kevés a hozzászólás, és alig akad egy-két éles kommentár, hiszen a szerkesztőségekben könnyű utánanézni, mégha titkosnak tüntetik is fel a kommentáló kilétét, hogy ki írogat „virágnév” alatt. Nem így van azonban azokon a fórumokon, ahol névtelenül is lehet kommentálni. Ezeken a helyeken ugyanis a névtelenség fátylába burkolózva némelyek kígyót-békát ráhordanak olyan emberekre, akiket felszínesen – esetleg a tévéből ismernek –, akiknek a munkájára semmi rálátásuk nincs, de távolról figyelve igen jól meg tudják mondani, mit hogyan kellett volna, vagy hogyan nem kellett volna tennie az illető közszereplőnek. Mindezt – mint mondtam – névtelenül fröcsögve a világba... Hát ennyire gerinctelenek lettünk?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok