Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Védjen meg téged a román rendőrség!

2023. március 30., 19:44

2023. március 30., 19:44

Hál’ Istennek távol áll tőlünk az az Amerika, ahol a szabad fegyvertartásnak betudhatóan rendszeresek az erőszakos támadások, ám sajnos ugyanilyen messze vagyunk attól is, hogy a fegyveres erők munkatársai professzionális szinten végezzék a munkájukat.

A közelmúltban nálunk és a tengerentúl mindössze pár nap különbséggel történt tragikus esetek újfent rávilágítanak, mekkora különbség érhető tetten a romániai, illetve az amerikai rendvédelmi szervek munkája, annak hatékonysága között. Mi is beszámoltunk arról a Nashville városában történt ámokfutásról, amelynek elkövetője – egy 28 éves transznemű nő – három gyereket és három felnőttet lőtt agyon egy keresztény magániskolában.

Az ember legelső gondolata a hasonló dráma kapcsán arra irányul, hogy milyen ember (ha egyáltalán annak nevezhető) az olyan, aki képes ártatlanok, köztük gyermekek életét kioltani. A másik rögtön az amerikai demokratikus társadalom egyik rákfenéjével kapcsolatos, tételesen azzal, hogy az Egyesült Államok egyszerűen képtelen szabályozni a fegyvertartást. Miközben az elmúlt években egymást érték/érik a számos halálos áldozatot követelő fegyveres bűncselekmények, iskolai lövöldözések, a tengerentúl mereven ragaszkodnak az alkotmány szent tehénként kezelt, a szabad fegyvertartás jogát szavatoló cikkelyhez.

Ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag bárki szabadon hozzájuthat olyan tűzfegyverhez, amilyet éppen megkíván magának, és aztán a hasonló öldöklések után mindenki fogja a fejét, miként adtak gépkarabélyt az elkövető kezébe. Például most is rengetegen felteszik a kérdést, miért gondolhatta úgy egy fiatal nő – aki mellékesen a saját nemével sem volt megbékélve –, hogy neki fegyverre van szüksége, de ennél is lényegesebb, hogy miképp tették lehetővé számára a hatóságok, vagy bármilyen fegyverkereskedő, hogy hét támadó fegyvert vásárolhasson. A nashville-i mészárlás mentén ki is újultak odaát a fegyvertartás szigorításáról szóló viták, és bizony a romániai polgár e tekintetben egyáltalán nem irigyli a fejlett Nyugatot.

No de a borzalmas lövöldözés kapcsán számunkra az is tanulságos, ahogyan eljártak az iskolai támadás során az amerikai rendvédelmi szervek. A lövöldözésről szóló első bejelentés után szűk negyedórával az intézkedő rendőrök már ártalmatlanították a támadót, ami a romániai rendőrök tempója ismeretében egyszerűen döbbenetes. Nálunk ennyi idő alatt kis túlzással a menetfelszerelésüket nem öltik magukra a rohamrendőrség vagy a csendőrség tagjai, de hogy a helyszínre nem érnek ki, hétszentség – a támadó kiiktatásáról nem is beszélve. Persze az amerikai fellépés esetében nem feltétlenül rokonszenves (hiszen ötletekkel szolgálhat más potenciális ámokfutók számára), hogy a hatóságok közzétették az iskolai lövöldözéshez kiszállt rendőrök testkameráinak felvételét, így ország-világ láthatta az akciófilmbe illő jeleneteket. Szemléltetőeszköznek mindenesetre kiváló volt az amerikai rendőrök határozott fellépéséről.

Nos, nem tudni, mit gondolhattak tengerentúli kollégáik villámgyors beavatkozásáról azok a gyulafehérvári rendőrök, akik eljártak a hétvégén történt szörnyű tragédia ügyében. Amelynek során egy 27 éves férfi meggyilkolta egyéves gyermekét, majd magával is végzett. A román rendőrség nem győzi ismételgetni a történtek fölött túllépni képtelen sajtónak, hogy szabály- és szakszerűen járt el, nem volt honnan tudnia, hogy a férfi erőszakra vetemedik, nem hatolhatott be a bérelt lakásba a főbérlő engedélye nélkül, és különben is, semmilyen jel nem utalt arra, hogy az apa gyermeke, majd maga ellen fordul.

Ha valaki nem ismerné a szomorú történetet, a rendőrséget az anya riasztotta, hogy aggódik a volt élettársánál láthatáson tartózkodó gyermekéért, az egyenruhások telefonon beszéltek a férfival, aki aztán több mint tíz hívásukra nem válaszolt, és több mint három órán keresztül várakoztak a lakás ajtaja előtt a főbérlőre és a kulcsra. És mivel belülről volt bezárva. Végül csak be kellett törni az ajtót, de ekkor már sajnos késő volt. Nincs mit szaporítani a szót, a caracali rémtörténethez vagy a szintén tragikus végkimenetelű ónfalvi túszejtéshez hasonlóan a gyulafehérvári eset is ékes bizonyítéka a román bűnüldöző hatóságok, a rendvédelmi szervek csődjének. Képtelenség felfogni, miként nem „szimatol” veszélyhelyzetet egy rendőr, amikor egy anya aggódik a gyermeke életéért, az apa először azt mondja, „minden rendben”, aztán többé nem válaszol a nyomozók hívására, nem hatolnak be a lakásba, mert a főbérlő nem járult hozzá – holott a gyermek- és öngyilkos férfi anyja is arról tájékoztatja őket, hogy fia labilis, törjék rá az ajtót…

Nem véletlen, hogy egyáltalán nem erősíti a hazai polgár biztonságérzetét a hasonló amatőr, tuyimutyi hozzáállás, pláne, ha emberéletek forognak kockán, mint ezúttal is. Érdekes, hogy az országos rendőr-főkapitányság és a belügyminisztérium vezetőségét a rendvédelmi szerveknél tapasztalható hiányosságok, rendszerhibák miatt általában kíméletlenül bíráló rendőrszakszervezet ezúttal nem látott kivetnivalót a kollégák munkájában, inkább védte a mundér becsületét. És persze az is roppant visszás, hogy miközben a bevetés, a terepmunka esetében rengeteg kívánnivalót hagy maga után a román rendvédelmi szervek tevékenysége, az elméletgyártásban, a jogértelmezés terén abszolút profik.

Eklatáns példája ennek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökére a székely szabadság napján rendezett autonómiafelvonulás miatt kirótt büntetés, ez esetben ugyanis a csendőrség gyakorlatilag veszi magának a bátorságot, és törvényt, alkotmányt (át)értelmezve saját hatáskörben nemzetbiztonsági kockázatnak, horribile dictu sovinizmusnak állítja be a regionalizálást, autonómiát szorgalmazó eszmék népszerűsítését, a hasonló kezdeményezéseket. Közben pedig jól emlékszünk, mennyire képes ellátni a feladatát ugyanez a csendőrség, amikor garázdákkal, békés tüntetésekre rátelepedő rendbontókkal szemben kell fellépni.

Szóval hál’ Istennek nagyon távol áll tőlünk az az Amerika, ahol a szabad fegyvertartásnak betudhatóan rendszeresek az erőszakos támadások, ám sajnos ugyanilyen messze vagyunk attól is, hogy a fegyveres erők munkatársai professzionális szinten végezzék a munkájukat, villámgyorsan és határozottan beavatkozzanak a bajbajutottak védelmében.

1 hozzászólás Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Választások közel és távol

Sajátos együttállás: vasárnap egyszerre szavazhatunk arról, hogy kik képviseljék az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösséget a legalacsonyabb – azaz önkormányzati – és a legmagasabb – vagyis európai parlamenti – szinten.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nem bízom benne, tehát rá szavazok

A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.

Makkay József

Makkay József

Már csak ingyen sör kell!

Választások előtti árszabályozási lázban él a román kormánykoalíció, hogy valahogy meggyőzze a politikából kiábrándult tömegeket, menjenek el szavazni, és rájuk voksoljanak. Az elszabadult élelmiszerárak ugyanis sok jót nem ígérnek.

Balogh Levente

Balogh Levente

Pisztolydemokrácia

Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lendületet adni a vén Európának

Egyre-másra látnak napvilágot a választások közeledtével a közvélemény-kutatások, amelyekben a társadalomnak a különböző intézményekhez, pártokhoz, jelenségekhez, és persze magához a szavazási aktushoz való viszonyulását mérik.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Értenek minket a nagyvilágban?

A francia Riviérán, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál idején a szupermarketben sorban állva vizslattam a pénztárnál előttem állók kosarát: három férfi néhány olcsó sörrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mi, putyinista, fasiszta, EU-ellenes, ukrángyűlölő erdélyi magyarok

Meg kell hagyni, felületesen szemlélve igencsak döbbenetesen hangzik, hogy a romániai magyar közösség ukrajnai háborúhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulása inkább a szélsőséges AUR szavazóinak álláspontjához áll közelebb.