2010. január 29., 12:172010. január 29., 12:17
Köztudott persze, hogy nem csupán a fagy a ludas, hanem a vágányok állapota is – azok egy része vélhetően már a Székelyföldön villámlátogatást tevő Horthy Miklóst és fehér lovát is lelkesen üdvözölte – , ezért lenne szükséges a vasúti kocsik átalakítása. (Merthogy a vágányokat nem képes, vagy nem hajlandó felújítani a vasúttársaság, az nagyjából egyértelmű). Szóval a kocsikra közútra alkalmas, abroncsos kereket is szerelhetnének, hogy ezáltal elkerülhetővé tegyék a hosszas veszteglést kisiklás esetére.
Aztán ha megtörténik a baj, a mozdonyvezető csak megnyomja az illetékes gombot, a szerelvény kötöttpályás közlekedési eszközből egy csapásra az országutak királyává válik, legfeljebb azok sápadnak el egy kissé, akik az úton a vonat mögé kerülnek, és előzni szeretnének. Téli időszak esetére alternatív megoldás is elképzelhető: kerekek helyett lánctalp is szerelhető a kocsikra, így még az aszfaltozott úthoz sem kell ragaszkodni, hiszen kitűnő terepjáró járműre tettünk szert, ami lehetőséget biztosít a csodálatos ősfenyvesek és festői sziklacsúcsok megtekintésére is, és kissé más megvilágításba helyezi a „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” kezdetű dalt.
De az átalakításoknak nem kell itt leállniuk. Egy ország röhögött és bosszankodott felváltva azon, hogy a vasúttársaság – elkerülendő a késésekért kirótt kárpótlás kifizetésének kötelezettségét – a decemberben hatályba lépett új menetrendben egyszerűen növelte a menetidőket. Igaz, kompenzálásképpen számos helyen új szerelvényeket állított üzembe, így aztán most ott tartunk, hogy húsz év alatt kényelmesebben utazunk, de hosszabb ideig.
Úgyhogy már várom, hogy az általam szinte hetente megtett Kolozsvár–Nagyvárad távra hálókocsis szerelvényeket állítsanak üzembe, hiszen még néhány év, és a jelenleg két és fél órás menetidőt igénylő 150 kilométeres táv megtételére hat-nyolc órára is szükség lehet. És ha már átalakítás: PR-fogásként nem ártana egy kis arculatváltás sem, a jelenlegi logót például lecserélhetnék egy olyanra, amely egy háromlábú teknősbékával versenyző reumás csigát ábrázol. A szlogen pedig az lehetne: A hazug embert hamarabb utolérik, ha a CFR-rel utazik.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.